Szerintem szerelem nélkül nem élet az élet. Muszáj, hogy mindenkinek legyen egy másik fele, olyan nem lehet, hogy valaki anélkül múlna el. Hiszek benne és remélem hamarosan be is igazolódik! Mi értelme lenne akkor az egésznek? Egyedül? Mi lesz akkor azzal, aki arra van bekódolva, hogy szeressen valakit? Akkor biztos lennie kell egy olyan embernek is, akit szerethet.Mert így kerek, így logikus.Vagy csak nekem?
A héten 2 jó hírt is hallottam. Nem közvetlenül engem ért boldogság, hanem a barátaimat, de mivel szeretem őket annyira már, így én is nagyon örülök, velük együtt! Egyikük túl van már a harmincon és 2 éve találta meg a másik felét,de ők tényleg annyira illenek egymáshoz kívülről belülről! :) Eljegyezték egymást! Nem volt nagy felhajtás, egy hétköznap estén. Egy ideje pedig rajta vannak a "babaprojekten" is, úgyhogy remélem nemsokára eredményt hoz! Megérdemelnék.
A másik érintettnél is nem rég volt gyűrű,de most már a gyerekük nevén is agyalhatnak! :) A srácból nagyon nagy arc apa lesz! Jó volt hallani egy 24 évestől, hogy oké haverok, pia, munka,de ez így nem kerek, kell egy gyerek! :) Annyira boldog, hogy madarat lehetne fogatni vele! Tudja, hogy megváltozik majd az élete, kevesebb Fam' Guy nézés lesz,stb., de nem érdekli! 100 pasiból talán 10 reagálni így és akkor még lehet sokat gondoltam! Ezek a mai férfiak annyira felelőtlenek és még később érnek be! :S
Szóval ezek után én is örülök és velük izgulok és tényleg nem vagyok önző. De azt hiszem nem lehet kikerülni az érzést, ami ilyenkor egy olyan nőt érint, mint amilyen én is vagyok most: irigylem őket, hogy nekik összejött, hogy ennyire szeretik egymást, hogy ennyire határozottan kitartanak a másik mellett. Ez annyira ritka, de én részese akarok lenni. [ámen]
