Pénz...

Ha tehetném,ha lenne rá lehetőségem,ha csak 1x lenne egy kívánságom,úgy érzem,most biztosan azt kérném,h szűnjön meg a pénz! Vagy legalábbis el kellene osztani valahogy igazságosan. Ezek persze lehetetlen dolgok,elképzelések,tudom,de akkor is!

Hihetetlen mekkora különbség van ember és ember között,ha csak az anyagi helyzetüket nézzük!

Minden ételnek,használati cikknek,stb. olyan árat szabnak,mintha legalábbis aranyból lenne! Pedig az emberek többségének nincs pénze,így,ahogy írom,nincs pénze.

Valaki meg azt se tudja mit kezdjen vele! Megvesz minden sz**t,nem is kell neki,de megveszi,mert jól néz ki,vagy majd odaadja valakinek,ha neki mégsem kell...

Nem tudom mi lesz ennek a vége és mi lehetne a megoldás!

Ez csak azoknak jó,akik jó helyre,családba születtek, rohadt nagy szerencsével vagy épp nem törvényes úton gazdagodtak meg! Nekik meg úgyis mindegy,szarnak másokra...

A türelem...

tetkót terem! :D

Az ötlet már kb 3-4 éve megszületett bennem,de egészen idáig csak terveztem,hogy mi legyen,hova,mekkora,színes v nem... (Jó munkához idő kell!)

Nem akartam elsietni,ha rám varrják,akkor már úgyis ott marad örökre... Pedig sokszor volt olyan,h megláttam valakin,valahol vlmi jó tetkót és akkor persze bezsongtam,h "fú nekem is kell,most!",de tudtam h csak pillanatnyi izgalom volt.

Aztán végre eljutottam a tetkóshoz ------>7621 Pécs Teréz u. 11-13 Római udvar

H-P:12-19

Sz:12-16

http://www.tomzonetattoo.com/

1hónap múlva kaptam időpontot.:S De nagyon hamar elment az idő és azt vettem észre,h már az ágyon fekszem és a tetkósTomi beizzítja a "varrógépet"! :O Én meg:"Oh my f**kin' G**!!!" :D

Na hát nem volt olyan vészes,mint amire gondoltam,de azért nem volt kellemes érzés!

2 alkalom volt (Jó munkához még mindig idő kell!),a 2. alkalom,amikor árnyékolt,stb. sokkal rosszabb volt,mint maga a motívum készítése! Kb. ahhoz tudnám hasonlítani,mintha 1 marék tűvel satírozták volna a bőrömet!

Az eredményt láthatjátok,bár nem adja vissza az eredetit,az sokkal sexibb! XD :P

Pécs...

nem is tudom,hogy szeretem vagy nem ezt a várost. Igaz,alapjában véve nyugodt típus vagyok és szeretem a csendesebb,barátságosabb/közvetlenebb helyeket.
Pécs -főleg most h zajlik az ekáef-zsongó város,éjjel-nappal életben van,mindenféle ember megtalálható most már.Rengeteg kikapcsolódási lehetőséggel szolgál.Összegezve úgy is fogalmazhatnék: multifunkcionális.
De az elmúlt időszakban,ha megyek be suliba vagy csak sétálni,egyre jobban szemet szúrnak a negatívumok is. 2 méterenként kávézó,söröző,étterem,gyorsbüfé,butikok hada...pazarlás...
Elmentünk egy üzlet előtt,ahol 1 hajléktalan nézte a bent működő (éjjel!) TV-t,amikor pedig leesett,h mit is bámul és észre vette rajtam,látszott,h szégyenli.
Az egész szitu tök szar volt...pár perccel azelőtt pedig még a sörtől és virslitől dagadó tömegben araszoltunk.
Nem szeretem ezeket az óriási osztálybeli különbségeket,mégha ez így van évtizedek óta! :(

Az egyik legfontosabb...

számomra a barátság.

Kettő,három olyan barátom biztosan van,aki szinte mindent tud rólam és akiknek bármit elmondhatnék,ha akarnék és ez a tudat megnyugtat.

Emlékszem hányszor mentem hozzájuk vagy szerveztünk vlmi programot,amikor a dolgok nem úgy alakultak,ahogy szerettem volna.Ilyenkor mindig azokat a bizonyos barátaimat kerestem meg. Nélkülük lehet mára már eret vágtam volna...

Sokszor,mikor úgy éreztem,hogy minden és mindenki összefogott ellenem,eszembe jutott,h ott vannak Ők és jó érzés volt,segített túllendűlni a nehézségeken!

Persze az apró kis gesztusokról,kedvességekről illetve spontán jött kalandokról sem feledkezem meg,rengeteg kis emlék van bennem!

Mindezek miatt is,SOHA SENKI kedvéért nem fogom cserben hagyni őket,a barát mindig melletted van és lesz,megvár. De ezért tenni is kell,nem lehet csak úgy "tartani" a barátot,hanem figyelni kell rá,időt kell rá szakítani,még akkor is,amikor nincs semmi szabadidőd!

A barátságot ápolni kell,mert a barátság egy igazi,talán a legigazibb kincs.

Kapcsolatban...

Eltelt a kritikus 2 hét és még mindig együtt! (ezt csak azok érthetik,akik tudják magánéletem lovestoryját).
Jó vele és szeretem,csak most kezdem érezni,hogy mivel jár az,ha van valakid. Hozzászoktam,hogy a magam ura vagyok,ha megyek valahova,nem kell "lejelentkeznem",stb. :)
Néha még kiakaszt azzal,hogy kételkedik bennem,de már egész jól kezelem,mosolygok rajta,h milyen kis hülye és hogy fél...(végülis én voltam kidobva 2x vagy 3x is,na mindegy).
Most jó és kész. :)

Szakdoga határideje már eléggé közeledik. :S

A melegtől és a sok szúnyogtól pedig néha úgy érzem,h rohadásnak indulok! :P Undorító ez az egész! :(