számomra a barátság.
Kettő,három olyan barátom biztosan van,aki szinte mindent tud rólam és akiknek bármit elmondhatnék,ha akarnék és ez a tudat megnyugtat.
Emlékszem hányszor mentem hozzájuk vagy szerveztünk vlmi programot,amikor a dolgok nem úgy alakultak,ahogy szerettem volna.Ilyenkor mindig azokat a bizonyos barátaimat kerestem meg. Nélkülük lehet mára már eret vágtam volna...
Sokszor,mikor úgy éreztem,hogy minden és mindenki összefogott ellenem,eszembe jutott,h ott vannak Ők és jó érzés volt,segített túllendűlni a nehézségeken!
Persze az apró kis gesztusokról,kedvességekről illetve spontán jött kalandokról sem feledkezem meg,rengeteg kis emlék van bennem!
Mindezek miatt is,SOHA SENKI kedvéért nem fogom cserben hagyni őket,a barát mindig melletted van és lesz,megvár. De ezért tenni is kell,nem lehet csak úgy "tartani" a barátot,hanem figyelni kell rá,időt kell rá szakítani,még akkor is,amikor nincs semmi szabadidőd!
A barátságot ápolni kell,mert a barátság egy igazi,talán a legigazibb kincs.
nem találkoztunk mostanában sokat,erről én is tehetek (mindig Pécsen vagyok),de ezen mindenképp változtatni kell:) és nyugi,a barátok megvárnak:)
VálaszTörlés