Mr. "Kedves", Mr. Aki.

Mr. Kedves több, mint egy hete egyáltalán nem jelentkezik. Őt konkrétan nem is sajnálom, korábban már írtam, hogy nem passzolt ő hozzám. Inkább csak próbálom megérteni őt és a hozzá hasonlóakat, hogy mit élhetnek át, mi jár az agyukban. Megismernek valakit, három hétig okés minden, aztán dobjuk azt a valakit, pár hét szünet, se kép, se hang, majd ismét megkeressük azt a valakit, megint két-három hétig okés minden, majd ismét se kép, se hang. Utálom, mikor valakinek nincs véleménye vagy van, de nem hajlandó megosztani veled. Értem ezt pl. arra, mikor megírtam neki, hogy szerintem rosszkor, rossz helyen találkoztunk, nem ugyanazt akarjuk a másiktól és a kisregényemre, másnap (!) jön egy kacsintós jel! Egyetlen egy Alt Gr plusz kérdőjel lenyomva majd Shift kilenc!!! Éljen a 21. század... Vicces, hogy mikor itt hagyta pár holmiját én később eltettem szem elől, ez egy csaj lakás, egy szingli csaj lakása és nem beszéltünk róla, hogy ő akkor most a pasim, mikor ezt megtudta, fel volt háborodva, de akkor még visszajött. Másodjára mindent úgy hagytam, ahogy hagyott, hozzá sem nyúltam...  kapja is minden reggel ill. zuhanyzáskor a szitkokat a fogkefe meg a tusfürdő.
Mr. Aki, akin nem tudok kiigazodni. Nem tudom eldönteni, hogy csak én képzelem bele, mert bele akarom vagy tényleg egy játékot kezdünk játszani. Én értem magamat, hogy miért teszem vagy tenném, de, hogy ő!? Oké, pasi. A tiltott gyümölcs pedig mindennél izgatóbb. A szemkontakt állandóan megy, meg a beszólások, ha útjaink keresztezik egymást. Észre vettem, hogy kezdem keresni a fizikai kontaktot is, de azt is, hogy néha meg teljesen visszafogom magam, próbálom, mintha nem mellettem állna, pedig ott van. Ő is, mintha évődne, szóljon hozzám vagy sem vagy majd később, máskor? Legyen arra dolga amerre nekem van vagy az már sok, feltűnő? Múltkor felajánlotta, ha van kedvem, járjak vele konditerembe. Van tagságim, amit havonta fizetek, de mivel lusta vagyok vagy épp 9 óra robot után, este már nem marad erőm még edzeni is illetve csak vonattal tudnék közlekedni, ami főleg pénzben nem érné meg, nem járok. Mr. Aki viszont jár és tudnék vele járni. Fel is merült a kérdés bennem, miért ajánlotta fel? Azért mert ő jár, szereti, bír engem, tudja, hogy nem tudok mivel bejárni,stb. vagy még van valami plusz ok? Az is lehet, megint csak én agyalom túl és egyszerűen tényleg csak felajánlotta, hogy ha ő már amúgy is megy, akkor menjek vele. (amúgy lenne kedvem vagyis csak rám férne bőven az edzés, másrészt le kellene valahogy mondanom a tagságot,mert nem járok,de fizetni fizetem és ez a pénz jól jön bármi másra, most, hogy új albi, egyedülálló élet..) Ma Mr. Aki megemlítette,hogy "jaaaaaj ma még edzeni is menni..." de ennyi. :D Nem kérdezte, hogy megyek-e (a francba! :D ) Talán csak én nem csaptam le a labdát.Talán. Később volt még egy poénnak szánt beszólása, hogy olyan kövér vagyok, hogy nem lehet elférni tőlem, amire csak mosolyogtam ilyen "jól van gyerek" mosollyal. Talán itt kellett volna mondanom, hogy rám férne az edzés.. talán. Sokszor eldöntöm, hogy hagyom és visszaveszek, mégis csak foglalt, ebből csak balhé lenne meg szívás, szívfájdalom és társai. De nem én állítottam fel hozzá péntek este, kb rögtön, miután a férjem elrepült egy 2-3ezer km-rel arrébb. Khm... ezt az egész szitut (autózás meki késő estig kint maradás Mr. Akivel) elmeséltem egy haveromnak, mégis csak pasi, egy faj, jobban bele lát az agyba.. kiröhögött, hogy már megint mekkora szarba készülök bele lépni, majd közölte, hogy jól láttam a dolgokat, már akkor mikor egyedül állított fel hozzám, tudnom kellett volna biztosan, hogy mit akar. Haverom szerint ez még nincs lezárva.

Legalább magadat értsd.

Nehéz tisztán látni és döntést hozni, ha összezavarnak, ha egyszer ezt teszik, utána pedig az ellenkezőjét.
Múlt hétvégén jött itt volt, örültem is, de már akkor kezdett egyre nyílvánvalóbb lenni számomra, hogy tényleg nem illünk össze.
Ez a hétvége úgy indult, hogy nem fog jönni, ha jön is, nem tudja mikor.Ez nálam egyenlő a nem-mel.
Péntek késő d.u. nem fogadott hívás tőle (ez is különszámba megy, hogy ingyen hívhatna, de fel sem hív), visszahívtam és nagy lelkesen közli velem, hogy úton van hozzám! Örültem.
Jött is, itt volt 2napot, ami alatt beigazolódott, hogy ő nem engem és én nem őt keresem. A tény most még kicsit fáj, de amiket tett és mondott. Szerinte az, hogy én 25 évesen szingli vagyok... gáz! Nekem kapáltak és csak idősödöm és csak egyre reménytelenebb lesz a helyzetem. Nem is emlékszem milyen végkifejletet jósolt nekem, de semmi jót. Másik szitu.. fázott a kezem és odadugtam hozzá, reakciója 1 normális pasinak, az, hogy felmelegíti, a kezével mondjuk. Az övé: "Bazdmeg..! Ne ide dugd, dugd a lábaid közé!" ez így. Meg, hogy ne beszéljünk mindennap, mert az neki erőltetés... hát nálam meg rohadtul természetes, hogy ráírjak, és megkérdezzem hogy aludt, szép napot kívánjak vagy bárakármi! Ő pl nem is ír nekem, nagyon ritkán ír magától, ritkán is válaszol, pedig tudna. Amint eltelik a hétvége és kiteszi innen a lábát, vége, elvesztem őt az éterben is.
Felvázolta még azt is, hogy ő 35 éves koráig nem fog megházasodni, semmi gyerek ( szerinte egy gyerek ijesztő) és alig várja, hogy gyerekkori barátja kiköltözzön hozzá, minden 7végén csapatás lesz, a mi érdekes kapcsolatunk pedig ott ér véget tutira. Fel sem sorolom a többi hülyeségét, mert lenne még, mindezek mellett azért sokat mesélt és nevettem,de ez nem elég.
Be kell látnom, hogy nem is passzolunk egymáshoz, nem is ugyan azt akarjuk a másiktól, véget kell vetnem ennek, ami nem is lesz nehéz, csupán nem szabad írnom neki, ő am sem keres, ilyen egyszerű.
Ma este voltam olyan elvetemült és megkockáztattam, hátha ma még belefér és nem veszi erőltetésnek, kérdeztem, hogy minden rendben volt-e az úton hazafelé, úgy 10 perc múlva meg is kaptam az 1 szavas válaszát.. nem lehet vele beszélgetni, ha kérdezek is valamit, ami nem egy átlagos kérdés, kikerüli. Aztán egyre jobban bosszantott és feltettem a nagy kérdést, hogy tudja-e mit akar tőlem, mert egyszer agglegény életről áradozik nekem, de itt hagyja a cuccait, mert, hogy még jön... elvárja, hogy legyek kedves vele, de fordítva már ... Beindítottam a lavinát, először csak fel volt háborodva, hogy miért ilyen sürgős ezt nekem tudni, aztán már hazug voltam és állítólag nem az igazi arcomat mutatom. Igaz semmi konkrétat nem írt, hogy ezeket honnan veszi. :( Rosszul esett, hogy lehazugozott, mire fel? El kezdtem írni a véleményemet, de aztán csak annyit küldtem el, hogy neki nem rám van szüksége most és nekem sem ő rá, erre írt valamit, hogy nem érti. MIT nem ért!? Aztán nem írt már többet. Ennyi.
A jövő heti program, hogy nem fogom keresni és igyekszem megállni, hogy, ha jelentkezne és jönni akarna, akkor tudjam mondani, hogy hagyjuk, ne jöjjön. Az eszem tudja, hogy bár rossz és most is őrjítő, hogy megint üres a lakás, de nem konkrétan ő hiányzik, ha azt nézzük nem kedves velem hozzám, megbántott és észre sem vette.
Majd ez is elmúlik.

Csavarj még a csomón légyszi!

A Srác aki jelenleg, logikusan nézve a barátom most, nem változott semmit. Karácsony előtt szakított velem, azzal az indokkal, hogy megviselte a hosszú kapcsolata és nem áll kész komolyra, nem érez irántam semmit és sajnál, amiért én igen... aztán 1héttel ezelőtt megkeresett, itt volt hétvégén, itt hagyta a fogkeféjét, tusfürdőjét,én meg kezdtem örülni, hogy másodszorra már csak komolyan gondolja. Szóban nem hoztuk fel, de később chat-eltünk (mert az mennyivel "jobb") és érdeklődtem ebben a témában, hogy tudjam mire számíthatok, válasza: Ha nem probléma, akkor még ne erőltessük, hagyjuk alakulni. MÉG ne!? Tesó, másodszor kopogtatsz az ajtómon, jó lenne, ha most már meg tudnád mondani, miért jöttél! :( Hogy lehet egy kapcsolatot úgy indítani, hogy majd meglátjuk hogy alakul? Így nem merem beleélni magam, nem adom teljesen önmagamat, ez miatt nem is fog tudni megismerni igazán és szakít velem, mert azt hiszi csak "annyi" vagyok. Az is kiderült ma, hogy kicsit jobban kíváncsi a barátnőmre, mint kellene. Szarul esett. Nem gáz, csak akkor engem hagyjon!

Másik srác, a pénteki eset... oké ,elvoltunk kajálni, erre-arra, beszélgettünk és tényleg nem történt semmi,de mégis éreztem, hogy mintha közel állnánk hozzá. Szombaton nem kerestük egymást, bár lett volna pár kérdésem hozzá. Vasárnap este vettem csak észre a szombat esti (!) üzenetét, mert, hogy írt. Még, jó, hogy nem aznap este, mert kikészültem volna, hogy tudnék vele találkozni és megkérdezni, ami foglalkoztat, de közben ott volt nálam a (nem)barátom. Szóval Vasárnap este néztem egy nagyot, hogy írt. Ezek szerint jól éreztem, hogy nem csak nekem nem közömbös ő.

Egyiknél sem tudni mi lesz belőle. Egyenlőre nem látok tisztán.

Nem szabad, nem lehet, nem kell.

Nem hiszek a véletlenekben ( az emberek nem kérdeznek csak úgy, nem tesznek, mondanak dolgokat csak úgy), ennek mellékhatása, hogy erősen és sokat agyalok a "miértek"-en.

Ha csak az elmúlt 14 napot veszem listára: fent volt nálam 1 drogdíler, autótolvaj, fegyvercsempész a megtört szívével, aki egész éjjel állította, hogy ami történik hihetetlen, hogy én más vagyok, hogy maradjak mellette. Azóta se láttam, még csak az árnyékát sem. Kétszer írt, hogy jön, én vártam késő estig, hiába. Persze tudom, hogy jobb is, ennek úgysem lett volna értelme. (de komolyan még mai napig fáj picit a szívem érte) Nem szabad.

Másik eset, másik este, mással. Gyors üzi, hogy van- kedvem gyorskajáldába menni? Írtam végülis van, addig sem vagyok egyedül a lakásban. Feljött, arra számítottam, hogy hozza a fElEsÉgét is, izgultam is,hogy jó benyomást keltsek,stb. Feleség nem volt, oké, ő tudja. Felajánlotta, hogy összedobja nekem a TV asztalt (amit nem bántam, szerszámok híján nem kis feladat lett volna nekem), akkor már volt este 8 és megkérdezte, hogy most álljon neki vagy miután kajáltunk? Gyors kimatekoztam, hogy mire oda érünk eszünk vissza lesz vagy este 10, mire összeszereli ezt 11.. Mondtam dobjuk össze az asztalt most, úgy is lett. Utána valami olyat mondott, hogy nincs sok kedve már elmenni kajálni, maradhatnánk itt is, de ezt nem találtam helyes döntésnek és éhes is voltam, így mentünk. A 30 perc jól eltelt, eldumáltunk, annyira még nem ismerjük egymást, volt mit mondani. Aztán ettünk és indultunk is haza,ez a része el lett cseszve, mármint autóztunk 30 percet 2burgerért meg 1 csirkés szendvicsért!? De mindkettőnknek elég volt. Haza felé agyaltunk, hova tudnánk menni, hideg volt és esett is. Én úgy voltam vele, ha már "kimenője" van, én meg addig sem vagyok itthon egyedül, ne menjünk még haza. Megálltunk 1 autókereskedésnél, ahol ajjjj de gyönyörű autók voltak! :( Fájt a szívem értük, mikor lesz nekem hasonló is? Aztán mondta, hogy tud 1 helyet, de talán nem a legjobb az idő hozzá, kiderült én már jártam ott és tudom, hogy sötétben kb fel sem lehet oda menni, meg amúgy sem látni semmit, meg kicsit para is lett volna este az a hely, 1 régi várrom 1 magas dombon... megegyeztünk a mindenki "B" tervében a Rajna vízesésben, odaértünk ,erre ki sem volt világítva, máskor mindig ki van, így siettettem is az indulást, hideg volt esett sötét volt, ide én randizni szoktam járni... utána már tényleg haza indultunk, itt voltunk már, mikor mondta, hogy mutat 1 helyet, felmentünk egy nagyon magas dombra, ahonnan beláttuk nem csak a várost, de a környéken lévőeket is, tök szép volt, a nagy sötétségben 3-4 fénycsoport. Dumáltunk még munkáról, a hangfalakról a kocsiban, de én már agyban máshol jártam. Miért hívott el kajálni, miért engem, miért nem jöttünk utána egyből haza, miért álltunk meg a város felett a nagy semmi közepén!? Nem tudom, összezavart. Koncentráltam, hogy csak üljek, meg se mozduljak, főleg ne felé, ember, ha ott 1 félreérthető mozdulatot tettem volna, szerintem beindult volna valami, ismerem az ilyen szitukat. Aztán mikor kezdtünk kifogyni a témákból, mondtam, hogy nem akarom feltartani (pedig de) úgyh menjünk haza, kitett és mielőtt becsaptam volna az ajtót, utánam szólt, hogy ha keresném is, neh megemlítsem ezt a napot, hogy egyáltalán találkoztunk, ami persze nekem magától értetődik. Másnap úgy voltam vele, ha úgy alakul, hogy este nem lesz vendégem és én sem megyek sehova, írok neki valami ürüggyel, amiért át kell jönnie, de csak, hogy megkérdezzem, mi volt ez? Nem lehet.

Végül nem kellett írnom neki, szerencsére, talán jobb is, lehet most fájna a fejem mit tettem. Megtalált 1 másik srác (mert, hogy ezek csak így megtalálnak mostanában) akivel 3 hétvégén át boldogítottuk egymást, aztán ő közölte, hogy nem akar többet talizni velem, mert ő nem érez semmit engem meg sajnál, nem akar megbántani. Szarul esett, el is mentem boltba vodkáért, de ezek nem árultak semmi értelmeset.. később váltottunk pár szót, ki mikor megy haza Karácsonyra, mikor jön vissza.. aztán múlt héten rám írt, küldött 1 képet 1 kocsiról és kérdezte tetszik-e? Írtam,h jól néz ki igen... válasza: megvette, jó nagy, amilyet kértem. Csak pislogtam, mint hal a szatyorban! Aztán közölte, hogy ő bizony le fog most jönni hozzám, még nagyobbat néztem, nem igazán hittem neki, főleg aznap, mikor havazni kezdett. Jött, itt volt, olyan volt, mint "régen" nála... Ő is összezavart most, mi ez a 360 fokos fordulat? Állítólag hozott nekem papucsot,hogy,ha nála leszek legyen... meg itt hagyta a fogkeféjét, tusfürdőjét az ÉN fürdőmben, Tudjuk ez mit jelent. Az a baj, hogy kicsit már elcseszte nálam a dolgot ezzel a Karácsony előtti "szakítással", most meg elvárja, h úgy tegyek, mintha nem lett volna bunkó.Nem tudom, hogy akarom-e őt. Nem is igazán illünk össze, én szeretek segíteni embereknek, adni csak úgy, a gyerekeket,ő ezeket pl mind nem! :/ Majd meglátjuk, hogy alakul, ebben maradtunk.

A gázt nyomom, pedig a fékre kellene lépnem!

Tipikus: Mást diktál a szív és mást az ész,utóbbi a bölcs,előző meg... csak bajt idéz elő.
Több, mint másfél éve élek távol az otthontól és 3 hete már tényleg tényleg egyedül lakom, saját albérletben, ennyi idő alatt keményen bebizonyította nekem a Szeretethiány, hogy bizony ő az Úr a háznál. Így történhetett meg többek között (után) az is, ami tegnap:
Itt lakom 1 pici városban, időm még nem igen akadt ismerkedni. Álltam lent a ház előtt d.u. 5 körül, vártam 1 ismerőst pár bútordarabot hozott nekem csupa jó fejségből. Egész kellemes idő volt, királyság...felhívtam Mamit, csacsogtunk, mikoris előbukkant a semmiből 1 srác. Láttam nagyon akar valamit tudni, teló félretart, kérdezi németül, hogy ismerek-e egy Julia nevezetű nőt. Mondom nem, tényleg nem, épp előbb írtam, hogy ismerek kb 3 szomszédot. Részemről letudva, srác int,1perc múlva ismét kérdései vannak, most már angolul és veszem észre nem józan valamitől.. Hol lakom, hány éves vagyok, megyünk-e inni barátkozni.. Mondtam,h nem igazán érek erre rá, várok valakit, mire ő csak tovább erőltette, ami már nem tetszett.Ennek ellenére még szóba keveredtem vele, bár mit tudtam volna tenni!? Ki is derült hamar, hogy srác rossz bizniszben utazik, mint drogok meg talán még fegyverfélék is, autólopás, remélem utóbbiakkal már csak felvágni próbált. Itt már tényleg tudtam, hogy most kell leráznom,de odaért a "vendégem" és srác is maradt, még segített is, az mondjuk rendes volt tőle meg vicces.Ahogy haladtunk a lakásom fele a bútorokkal, leesett, hogy szép, hogy segít, de pont lerázni akartam erre most ajtóra pontosan tudni fogja hol lakom. "Szuper"! Ismét tele a kis lakásom szomszédokkal, mert ezek megjelennek, amint valamit hozok/hozatok fel! Oké, mindenki eltűnik, csak 1 valaki nem, srác.Finoman rácsuktam az ajtót, de nem tudok ilyen bunkó lenni emberekkel. Kopogtat, kinyitom, mondja, h legalább telószámot adjak, mondtam nincs telefonom, mire elnevette magát meg én is /szerintem itt bukott el minden/. /Vagy itt --->/ ELHÍVTAM magammal boltba! Nem is értem miért tettem!? Útközben "csak" 5x húztam fel az autók elől. Egyszerre volt idegesítő is meg vicces is. (Sajnáltam, mert elmesélte, hogy felesége lelépett a legjobb barátjával meg a kisfiával és azóta készen van és most is csak bolyongott az utcán nemjózanul, ez nem jó) Boltban sikerült leráznom, mert talált valami spanokat, igaz az egész várost ismeri, nem nehéz.. gyorsan sorba álltam,fizetek és húzok haza,aha... mire kasszához értem ő már lazán a falnak támaszkodva várt.És ez is! Le akartam rázni, mert nem akartam tőle semmit, totál idegen, de közben meg nevetnem kellett,h basszus már ott áll, hogy került oda!? :D Ismét ismerősökbe botlott,1 nénibe aki kiskora óta ismeri.Erre nekem mi jutott eszembe?? H megkérdezem ezt a nénit,h mit lehet tudni a srácról, mennyire veszélyes, kerüljem el nagy ívben? Persze nem kérdeztem, oké akkor maradunk az eredeti tervnél, lépés, amíg beszélget.Szedni kezdtem a lábamat, gondoltam a sötét parkolóban a kocsik között szem elöl téveszt.Már kiértem a parkolóból, mire egyszer csak mellémtoppant és megint csak nevetnem kellett, de közben pánikoltam, hogy itt már nem tudom h fogom lerázni. Bejöttem a lakásba, nagy nehezen kitereltem, kérte,h legalább adjam meg a számomat,adtam neki 1 papírt tollal, mondtam, h írja le a sajátját és majd, ha olyanom van, akkor hívom,belenyugodott és átment a szomszédba bulizni. Volt 1,5 óra nyugim, pakolgattam stb. Kopognak, van-e 10 percem rá? Ahhh... beengedtem,nem kellett volna tudom,de valamiért megtettem.Én csináltam tovább a dolgom,ő ült, nézett aztán megint bele kezdett, hogy ő ezt nem érti miért, de itt akar maradni velem, nem pedig a haverjaival lenni,tetszem neki,neki én kellek,stb. Persze szavát se hittem, minden 20 évesnek ezt nyomhatja..telt így az idő,végül itt maradt éjjelre is, de normális volt, miután mondtam, hogy ne számítson semmire, fel is hagyott a próbálkozással, helyette viszont annyi puszit kaptam, mint amennyit az összes exemtől összesen nem kaptam! Teljesen komolyan. És a durva, hogy aznap d.u. 5kor még próbáltam megszabadulni tőle, este 10kor meg már... reggelre meg teljesen elcsavarta az agyamat,persze mindig figyelmeztettem magam,h ebből se lesz semmi, sőt ebből nem is szabad! De egyszerűen úgy csókolt, hogy azt is elfelejtettem hogy hívnak, hol vagyok. Olyanokat mondott, de tényleg annyira komolyan, annyira el szerettem, mit szerettem, el akartam hinni, hogy így lesz, hogy tényleg azt akarja,h vele maradjak, hogy mindennap jönni fog. Az eszem persze folyton felpofozott, hogy egy olyan fiúval bármilyen kapcsolatot kialakítani, aki drogozik, drogot árul, bicskája van 13 éves kora óta ésatöbbi, hatalmas nagy butaság lenne. Bármikor jöhet érte a rendőrség -ezt ő is megmondta- és akkor aztán lenne szívfájdalom meg minden.Fuhh még belegondolni is borzasztó, hogy ő lenne a pasim és egyik este ránk rúgnák az ajtót és vinnék úgy ahogy van, kiszakítva a kezemből.
Ma dél körül haza ment, aztán meg ki tudja... valami autót hoztak el, de inkább nem kérdeztem rá, hogy ez most a kocsilopás szépen kifejezve? A d.u. még csak csak eltelt valahogy, á hazudok! 5 percenként jártam az ablakhoz, hátha meglátom, hogy jön, vagy ott áll, ahol tegnap megismertem. 5körül már minden bajom volt, sírtam, komolyan hiányzott és idegesített, hogy nem tudtam mi van vele és hogy hiányzik. Csak annyit tudtam, hogy mennem kell és biztos, hogy azért mentem ki az utcára, mert titkon azt reméltem belebotlok valahol.Végig sétáltam a városon, pedig rohadt hideg volt, felmentem 1 nagy dombra, ahonnan belátni szinte az egész környéket,sötét volt a templom kivilágítva, szép volt minden, csendes, de nekem folyt a könnyem és ordítani tudtam volna, hogy kijöjjön ami bennem van, ami egész nap majd szét tépett belülről és még nem múlt el....
Nem bírtam ki, este írtam neki egy sms-t, hogy jobban van-e, minden okés-e? Percekig nem jött a visszajelzés, hogy megkapta volna. Minden bajom volt. Talán nem jól adta meg a számát vagy direkt olyat adott, amin úgysem fogom elérni??? Aztán megjött a jelzés és hamarosan a válasz is, hogy m.társával melóhelyen vannak és örül h végre jelentkeztem! Voltak ott smiley-k is,de ez a telóm nem okos és így nem láttam miket biggyesztett oda, mindegy, most picit megnyugodtam, de azért még hiányzik.
(Azt mondta, bármi problémám van, megoldja és rámutatott az egyik majd a másik muszklijára én meg csak mosolyogtam és ráztam a fejemet.)

Miert kell mindig a kamu?

Ha lenne szivetek..

képek

Eper!!! Saját termés, saját kézzel szedve! :) Nyam nyam nyam.. :3

Hát ez meg itt egy 2014-es Bajnokok Ligája győztes csapat ágynemű szettje! ;) Hala Madrid!

Mint másnak a reggeli KV, cigi, nekem a Pöttyösrudi, szigorúan natúrban! Ilyet csak itthon tudok enni sajnos.

Pakoltam a polcot és ez a könyv nagyon régóta meg van nekünk, fekete fehér képek, de Provence az egyik álom nyaralás lenne számomra!
"Ízek, imák, szerelmek" c. film vagy pedig :
álomnyaralásom helyszíne