Nehéz tisztán látni és döntést hozni, ha összezavarnak, ha egyszer ezt teszik, utána pedig az ellenkezőjét.
Múlt hétvégén jött itt volt, örültem is, de már akkor kezdett egyre nyílvánvalóbb lenni számomra, hogy tényleg nem illünk össze.
Ez a hétvége úgy indult, hogy nem fog jönni, ha jön is, nem tudja mikor.Ez nálam egyenlő a nem-mel.
Péntek késő d.u. nem fogadott hívás tőle (ez is különszámba megy, hogy ingyen hívhatna, de fel sem hív), visszahívtam és nagy lelkesen közli velem, hogy úton van hozzám! Örültem.
Jött is, itt volt 2napot, ami alatt beigazolódott, hogy ő nem engem és én nem őt keresem. A tény most még kicsit fáj, de amiket tett és mondott. Szerinte az, hogy én 25 évesen szingli vagyok... gáz! Nekem kapáltak és csak idősödöm és csak egyre reménytelenebb lesz a helyzetem. Nem is emlékszem milyen végkifejletet jósolt nekem, de semmi jót. Másik szitu.. fázott a kezem és odadugtam hozzá, reakciója 1 normális pasinak, az, hogy felmelegíti, a kezével mondjuk. Az övé: "Bazdmeg..! Ne ide dugd, dugd a lábaid közé!" ez így. Meg, hogy ne beszéljünk mindennap, mert az neki erőltetés... hát nálam meg rohadtul természetes, hogy ráírjak, és megkérdezzem hogy aludt, szép napot kívánjak vagy bárakármi! Ő pl nem is ír nekem, nagyon ritkán ír magától, ritkán is válaszol, pedig tudna. Amint eltelik a hétvége és kiteszi innen a lábát, vége, elvesztem őt az éterben is.
Felvázolta még azt is, hogy ő 35 éves koráig nem fog megházasodni, semmi gyerek ( szerinte egy gyerek ijesztő) és alig várja, hogy gyerekkori barátja kiköltözzön hozzá, minden 7végén csapatás lesz, a mi érdekes kapcsolatunk pedig ott ér véget tutira. Fel sem sorolom a többi hülyeségét, mert lenne még, mindezek mellett azért sokat mesélt és nevettem,de ez nem elég.
Be kell látnom, hogy nem is passzolunk egymáshoz, nem is ugyan azt akarjuk a másiktól, véget kell vetnem ennek, ami nem is lesz nehéz, csupán nem szabad írnom neki, ő am sem keres, ilyen egyszerű.
Ma este voltam olyan elvetemült és megkockáztattam, hátha ma még belefér és nem veszi erőltetésnek, kérdeztem, hogy minden rendben volt-e az úton hazafelé, úgy 10 perc múlva meg is kaptam az 1 szavas válaszát.. nem lehet vele beszélgetni, ha kérdezek is valamit, ami nem egy átlagos kérdés, kikerüli. Aztán egyre jobban bosszantott és feltettem a nagy kérdést, hogy tudja-e mit akar tőlem, mert egyszer agglegény életről áradozik nekem, de itt hagyja a cuccait, mert, hogy még jön... elvárja, hogy legyek kedves vele, de fordítva már ... Beindítottam a lavinát, először csak fel volt háborodva, hogy miért ilyen sürgős ezt nekem tudni, aztán már hazug voltam és állítólag nem az igazi arcomat mutatom. Igaz semmi konkrétat nem írt, hogy ezeket honnan veszi. :( Rosszul esett, hogy lehazugozott, mire fel? El kezdtem írni a véleményemet, de aztán csak annyit küldtem el, hogy neki nem rám van szüksége most és nekem sem ő rá, erre írt valamit, hogy nem érti. MIT nem ért!? Aztán nem írt már többet. Ennyi.
A jövő heti program, hogy nem fogom keresni és igyekszem megállni, hogy, ha jelentkezne és jönni akarna, akkor tudjam mondani, hogy hagyjuk, ne jöjjön. Az eszem tudja, hogy bár rossz és most is őrjítő, hogy megint üres a lakás, de nem konkrétan ő hiányzik, ha azt nézzük nem kedves velem hozzám, megbántott és észre sem vette.
Majd ez is elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése