Sajnos en olyan vagyok, hogy dolgok, törtenesek,kepek nagyon bele tudnak mäszni a lelkembe, aztän csak napokig agyalok rajta, hogy ki a hibäs, miert,stb. Több, mint 3 honapja vagyok tävol a csalädomtol,a szeretett szemelyektöl. Az internetnek köszönhetöen, na meg a telefonnak, mindig hallok felölük es en is jelt adok magamrol. Szüleimmel beerem Vnaponkent 1 Skype hivässal meg hetköznap 1 2telefonhivässal. Igazäbol nincs mit meselnem, nekik sincs, dolgoznak,eldegelnek. Ami mär bänt,az a sajät testverem, u.testvereim,regi barätaim erdeklödesenek hiänya. Mindig en vagyok az,aki räjuk ir, hogy ugyan irjanak mär pär sort magukrol.Mert öszinten erdekel, különben nem is irnek nekik. Aztän irnak vagy nem,vagy csak pär nap mulva. Magyarul lofasz nekem, le vagyok ejtve,ennyi.
Emlekszem közülük hänyan "jajgattak", hogy egyedül kijövök Nemeto.-ba, mennyire fogok majd hiänyozni, jelentkezzek gyakran blablabla. Ugy lätszik ez az official szöveg. :( Legszivesebben elejük ällnek,egy kis ideig neznek a szemükbe es löknek rajtuk 1 nagyot,hogy majd hätra esnenek! Hogy erezzek, hogy fäj.Nekem,nem nekik. Valoszinü ez sem erdekelne öket.
Ezen csak en bosszankodom, örlödöm.Nem kellene,mert ök sem teszik.
4het mulva haza indulok.
