A tenyek.

Sok mindenre, ha nem mindenre igaz, hogy, amig az ember nincs benne abba a bizonyos elethelyzetbe vagy, amig nem csinälja, csak beszel rola, addig csak homälyos elkepzelesei, erzesei lehetnek az adott dologrol. Na igy vagyok en is.Lassan hat (6) honapja elek 1 csaläddal es a szülök helyett nevelem a gyereket.Ennyi idö kellett mire leesett, mire összeällt a kep, hogy mi is folyik itt.Hogy ez a munka miröl is szol. Gyereknevelesröl, a szülök nelkül ill. helyettük. Teljesen ugy erzem, mintha lenne egy 17honapos fiam.Reggeltöl estig.En megyek fel erte, mikor felebredt es akkor a legaranyosabb, mikor mär äll velem szemben, pedig a szobäban sötet van, szinte semmit nem lätni, de ö mär tudja, hogy kit kell värni es, hogy jönni is fog. Szeretem benne, hogy minden reggel mosollyal kezd,de tenyleg. :) Egeszen mig ät nem kerül a pelenkäzo asztalra, ott kisebb harcok szoktak folyni, ha nyerek 5 perc, ha ö nyer 10perc. Felnött fejjel nem tudom mär megerteni, mit nem ert azon, hogy ha hagyja magät, akkor elöbb szabadul! :) Reggeli... most mär egyedül akar enni, de az ut, amit a kanäl/villa megtesz a gyerekszäjig, neha sokäig tart, nagyon nagyon sokäig. De szoktunk täncolni közben. Jätek. Amikor jätszani probälok vele, legtöbbször nem erdekli vagy elveszi, ami a kezemben van, ritka az, amikor ketten jätszunk. El kezdtem reszletezni, pedig nem akartam,csak a lenyeget. Ez a kis fiu nem beszeli a nyelvemet, en nem beszelem az övet (jo beszelem mär egy kicsit), de mikor az arcomba bujik, felkeretözik, puszit ad vagy csak odabujik, akkor tudom, hogy szeret, megertette, hogy ö most velem van, en vagyok neki. Mikor kesö d.u., este a szülei haza ernek, van, hogy nem s foglalkozik velük. A szüleivel, akik hetköznap estenkent vele vannak 1-2 orät, de akkor is közben vagy vacsorät föznek vagy mobiloznak, aztän leteszik az ägyäba, de nem azert, mert a kicsi älmos, hanem mert ök färadtak hozzä. Hetvegen szinte ugyanez a napirend, etetes-altatäs. Nekem pedig fel ev elteltevel egyre inkäbb szemet szurt, hogy is van ez. A gyerek kell, mert miota ember az ember, a csaläd igy nez ki, a nö egy idö utän gyereket akar vagy nem akar,de akkor is lesz,mert kell. De nem baj, mert simän megbiznak egy idegenben, aki meg a nyelvet sem beszeli,de aranyosnak tünik, majd ö felneveli a gyereket, aztän mire önelläto lesz, addigra mär nem kell dada es tädäääm van 1 gyerekük, aki felnött, miközben ök dolgoztak, pihentek,stb. Abban biztos vagyok, ha lesz gyerekem, azt nem mäs fogja felnevelni, mert en akarom lätni minden "elsö"-jet.
Szoval igen, egyre inkäbb värom, hogy leteljen az az 1 ev,de csak ez miatt, hogy ne kelljen lätnom, ahogy nem nevelik.Persze tudom, hogy ez meg igy lesz itt evekig, mindig jön majd egy uj läny, akit a kisgyereknek meg kell szoknia, el kell fogadnia es ez fäj. Az is, hogy räm sem fog emlekezni, mert meg kicsi es lesznek utänam meg päran biztos.
Ugyhogy ebböl tanulsäg pl. az, hogy vagy dolgozz vagy nevelj gyereket,de akkor fel kell adnod magad.Erte.

2013.

Ez az ev volt a Kigyo eve a kinai horoszkop szerint.En kigyo vagyok es nem tudom, csak ezert meselem be magamnak, mint azt, hogy az ember eleteben 7 evente törtenik valami nagy jelentös vältozäs, vagy amugy is megtörtentek volna ezek a dolgok: megismertem egy embert, aki ert hozzäm,tud kezelni engem mindenkor. Munkahelyet vältottam, kiköltöztem Nemeto.-ba.Ezek a legfontosabbak voltak, persze tudnek több kisebb eletesemenyt is irni (bölcsessegfog mütet,repülövel utazäs...) Igazäbol az utobbi 4-5 honapban elegge magamra voltam szorulva, sok mindent egyedül kellett megoldanom,amihez bätorsäg kellett es az, hogy elhittem, hogy meg tudom csinälni,mert meg kell, mert nincs mäs välasztäsom.
Neha rossz egyedül, mert alapban nem jo egymagad lenni.De arra gondolok, hogy ez most nagyon az eleje, ez ilyenkor termeszetes.Aztän idövel jobb lesz, lesznek könnyebb menetek is.

Volt Karácsony.De engem nem érdekelt különösebben, hiszen végre itthon voltam. Számomra ez volt az ünnep legfontosabb ajándéka.
Apropó: életem első repülőgéppel való utazása! Csak nem hagyom ki! Nos, én nagyon vártam és nem volt rossz, nem volt fül-orrdugulás, rázkódás és önjelölt merénylők sem (pedig a 1,5 óra alatt láttam összefüggést 3-4 ember között). Sajnos 40 perces késéssel indultunk és örökkévalóságnak tűnt, míg a pályán tologattak minket és végre felszálltunk!Ami nagyon gyors volt, egyszer csak hopp már el is rugaszkodtunk a talajtól, emelkedtünk, egy darabig még látni lehetett városokat, de felhős volt nagyon.Bécsbe érve esélyem nem volt sietni a le ill buszra szállással,aztán a terminálban már többen futni kezdtek, gondoltam, hogy nem helyi glamour napok vannak, így én is rohanni kezdtem.Vicces mert épp ettől az átszállástól féltem, de a körülmények nem hagytak időt agyalni az útvonalon, minden adta magát.Természetesen a beszálló kapum egy nagyon hosszú folyosó legvégén volt, mire odaértem, már nem engedtek felszállni (igazából a 40 perces késés miatt).Pánikba esni se volt időm, mert odaért még 3 magyar,enyémhez hasonló problémákkal. Hozzájuk verődtem, info pult, német nyelv.. szerencsénkre kerítettek nekünk 1 transzfert, így hamarosan el is indultunk Bp.-re kisbusszal, egy mexikói bandavezér kinézetű sofőrrel. (Ismeritek a Nancy ül a fűben c sorozatot, abból a Gillermot? :D ) Ferihegy. Oké, 1,5 órával azelőtt voltam már reptéren, de nekem még mindig nem átlátható teljesen a rendszer, info pult keresés, bőrönd keresés, swiss iroda keresés, falon vlmi telefon keresés, nő keresés, jegyzőkönyv, jah mert, hogy a bőröndöm Bécsben maradt ugye.Közben hív a megrendelt kisbusz sofőrje,még szerencse, hogy pont ott álltam, ahol ő bejött. Kellett várni még 1 idősebb nőre meg 1 fiatal srácra, így indultunk haza. Útközben életstory mesélés, nem bántam, csak tudtam volna aludni na :D Haza érkezésem titkosítása és lakás kulcs hiányában, felhívtam tesómat, hogy amúgy mit csinál éppen. Mondta, hogy Tv-zik... mondtam, hogy az jó, akkor jöjjön le elém úgy 10 perc múlva.:D Pár perc "Mi!?!? Most ne szivass!" jött, aztán csak lejött és én tényleg ott voltam. Hosszú lenne leírni, de végülis mindenkit sikerült meglepnem, senki nem lett rosszul.
2 hete itthon vagyok, de ma éreztem először, hogy tényleg tényleg itthon vagyok.Holnap az utolsó napom van itthon, aztán szombaton indulok vissza.Ennyi volt.Tudtam,hogy rövid lesz,de megélni rosszabb. Hétfőtől vár a korán kelés, gyerek etetés, pelenkázás, német nyelv. Persze várom is, mert van egy célom és az utat végig kell járni érte és persze jó helyem van, ami nagyon fontos.
Wiedersehen! ;-)