Volt Karácsony.De engem nem érdekelt különösebben, hiszen végre itthon voltam. Számomra ez volt az ünnep legfontosabb ajándéka.
Apropó: életem első repülőgéppel való utazása! Csak nem hagyom ki! Nos, én nagyon vártam és nem volt rossz, nem volt fül-orrdugulás, rázkódás és önjelölt merénylők sem (pedig a 1,5 óra alatt láttam összefüggést 3-4 ember között). Sajnos 40 perces késéssel indultunk és örökkévalóságnak tűnt, míg a pályán tologattak minket és végre felszálltunk!Ami nagyon gyors volt, egyszer csak hopp már el is rugaszkodtunk a talajtól, emelkedtünk, egy darabig még látni lehetett városokat, de felhős volt nagyon.Bécsbe érve esélyem nem volt sietni a le ill buszra szállással,aztán a terminálban már többen futni kezdtek, gondoltam, hogy nem helyi glamour napok vannak, így én is rohanni kezdtem.Vicces mert épp ettől az átszállástól féltem, de a körülmények nem hagytak időt agyalni az útvonalon, minden adta magát.Természetesen a beszálló kapum egy nagyon hosszú folyosó legvégén volt, mire odaértem, már nem engedtek felszállni (igazából a 40 perces késés miatt).Pánikba esni se volt időm, mert odaért még 3 magyar,enyémhez hasonló problémákkal. Hozzájuk verődtem, info pult, német nyelv.. szerencsénkre kerítettek nekünk 1 transzfert, így hamarosan el is indultunk Bp.-re kisbusszal, egy mexikói bandavezér kinézetű sofőrrel. (Ismeritek a Nancy ül a fűben c sorozatot, abból a Gillermot? :D ) Ferihegy. Oké, 1,5 órával azelőtt voltam már reptéren, de nekem még mindig nem átlátható teljesen a rendszer, info pult keresés, bőrönd keresés, swiss iroda keresés, falon vlmi telefon keresés, nő keresés, jegyzőkönyv, jah mert, hogy a bőröndöm Bécsben maradt ugye.Közben hív a megrendelt kisbusz sofőrje,még szerencse, hogy pont ott álltam, ahol ő bejött. Kellett várni még 1 idősebb nőre meg 1 fiatal srácra, így indultunk haza. Útközben életstory mesélés, nem bántam, csak tudtam volna aludni na :D Haza érkezésem titkosítása és lakás kulcs hiányában, felhívtam tesómat, hogy amúgy mit csinál éppen. Mondta, hogy Tv-zik... mondtam, hogy az jó, akkor jöjjön le elém úgy 10 perc múlva.:D Pár perc "Mi!?!? Most ne szivass!" jött, aztán csak lejött és én tényleg ott voltam. Hosszú lenne leírni, de végülis mindenkit sikerült meglepnem, senki nem lett rosszul.
2 hete itthon vagyok, de ma éreztem először, hogy tényleg tényleg itthon vagyok.Holnap az utolsó napom van itthon, aztán szombaton indulok vissza.Ennyi volt.Tudtam,hogy rövid lesz,de megélni rosszabb. Hétfőtől vár a korán kelés, gyerek etetés, pelenkázás, német nyelv. Persze várom is, mert van egy célom és az utat végig kell járni érte és persze jó helyem van, ami nagyon fontos.
Wiedersehen! ;-)