Idővel.

 Van ez a "jövőkép-sablon", ami úgy néz ki, hogy a gyerek tanul,felnő és mikor eljön az ideje,megérik rá, elhagyja az otthonát, a szüleit, testvérét, hogy saját életet kezdjen. Végülis erről szól az élet, mindenkinek meg kell találnia önmagát, meg kell "csinálnia' az életét,ami élni fog,úgy ahogy szeretne!

 Ez az egész egy hosszú folyamat, években kell mérni. Bennem is felütötte már a fejét ez a fészekelhagyós projekt,bár a legelső ilyen érzés nem tudom mikor hasított belém. Mostanában viszont egyre gyakrabban képzelem el egyedül, önállóan az életemet.Van,hogy totál beleélem magam,alig várom,de tudom azt is jól,hogy nagyon nehéz is lesz, főleg amilyen én vagyok...

 de tényleg egyre erősebben él bennem ez az érzés, hogy ideje készülődnöm. Szeretem ezt az országot,szép helyek vannak,de a kormány és az állandó negativitás az emberekben lehúzza, leszívja a mai fiatalokat! Nekem innen mennem kell! Azért, hogy nekem jobb legyen. Folyton másokért aggódom, másokat féltek, másoknak segítek, magamat pedig hagyom a legvégére! De most minden rajtam áll vagy bukik!
Ki kell tartanom az álmom mellett, követnem kell az oda vezető utat.

Úgy érzem, mintha minden be lenne lassulva körülöttem vagy csak túlságosan türelmetlen vagyok.Az agyam csak jár, mit-hogyan-mikor kellene?
Még soha nem kellett ennyire önállónak lennem,mint amire most készülök. A jövőm előttem van és szép lassan a jelenem lesz.

Új szerzeményem

Még kisgyerekként úgy gondoltam, tetoválása csak a gengsztereknek, nagyfiúknak, focistáknak, stb. van! :D A koi halam után magamra varrattam a "Rebirth" szót.A papám (már nem él) nagyon szépen írt, neki az "alapírása" gyönyörű volt, úgyhogy a stílus neki köszönhető! A szó "újjászületés" egyrészt a nővérem nevének jelentése is, másrészt számomra egy nagyon fontos érzést is jelent: persze magamból indultam ki,de általános dolog, hogy életünkben vannak olyan helyzetek, dolgok, amik iszonyat nagy kitartást, (lelki)erőt követelnek meg tőlünk, addig talán még mi magunk sem vagyunk tudatába milyen erősek is tudunk lenni, ha akarjuk.Amint megoldottuk az utunkba gördülő akadályt (lehet ez 1 hosszú kapcsolat végleges lezárása,egy szerettünk elvesztésének elfogadása...), "túléltük". Megcsináltuk, mert akartuk,mert erősek voltunk,nem féltünk.Ez egy fajta újjászületés érzésével tölt el.Ha ezt a szót olvasom, hallom mindig ez jut eszembe és ez nekem pozitív és most már rajtam van,velem van!

 mindkét tetkómra büszke vagyok és nem bántam meg, mert számomra fontos üzenetet hordoznak:

Big city life - 3 nap alatt Bécs körül

Voltam megint Bécsben!Péntek este értem oda unokatestvéremékhez és kedd reggel indultam haza.
Decemberben is szép volt, de most aztán.... több száz kép készült,de egyszerűen nem adják vissza azt a csodálatos látványt, azt az érzést, amit én ott átéltem.Első nap a belvárosban voltunk,Parlamentnél,Práterben,rózsakertben,stb., második nap Schönbrunn-i állatkertben, kastélyparkban, óriáskeréken, 3. nap Belvedere kastélynál és egy közeli falu taván csónakáztunk,de ez nem csak 1 kis tó volt,hanem 1 nagy, szigetekkel,erdőkkel,hidakkal!Reggeli után már útra is keltünk,ebédre haza jöttünk,pihentünk és mentünk vissza, 3 napig!Fárasztó volt,de a látvány kárpótolt!
Érdekes, mert nem szeretem a nagy városokat,de Bécs,mintha oda kellett volna születnem.A régi és az új találkozása, az a rengeteg hatalmas park a tavakkal, szökőkutakkal, a több mint 200 km-nyi (!) bicikliút, maga a közlekedés összehangolása... Talán ez tetszik benne a legjobban, hogy nagyon figyelnek a "zöld" helyekre, hogy az ember munka előtt közben után megtalálja a maga kis padját, helyét 1 fa alatt. Az emberek segítőkészek és teljesen normálisak voltak.Több nemzetiség békésen él egymással.Engem teljesen elvarázsolt, magával ragadott, úgyhogy azon vagyok, hogy ennek "következménye" legyen a közeljövőben! ;-)
A vonaton (6 órás út) volt időm elgondolkodni úgy mindenen, az életemen, hogy 23 éves vagyok, se kutyám, se macskám,egy szóval előttem az élet...

2012. EB.

Apával így nézzük a meccseket! :D Természetesen a spanyoloknak szurkolok, de a többi csapatot is szeretem, nézem mit játszanak. Hiába, a 4-5 év foci nem múlik el nyomtalanul! :) Ha nem érteném ezt a sportot, nem hiszem, hogy végig tudnék nézni 1 meccset is!

ESPANA POR FAVOR!!!!!!!!!!!!!