Van ez a "jövőkép-sablon", ami úgy néz ki, hogy a gyerek tanul,felnő és mikor eljön az ideje,megérik rá, elhagyja az otthonát, a szüleit, testvérét, hogy saját életet kezdjen. Végülis erről szól az élet, mindenkinek meg kell találnia önmagát, meg kell "csinálnia' az életét,ami élni fog,úgy ahogy szeretne!
Ez az egész egy hosszú folyamat, években kell mérni. Bennem is felütötte már a fejét ez a fészekelhagyós projekt,bár a legelső ilyen érzés nem tudom mikor hasított belém. Mostanában viszont egyre gyakrabban képzelem el egyedül, önállóan az életemet.Van,hogy totál beleélem magam,alig várom,de tudom azt is jól,hogy nagyon nehéz is lesz, főleg amilyen én vagyok...
de tényleg egyre erősebben él bennem ez az érzés, hogy ideje készülődnöm. Szeretem ezt az országot,szép helyek vannak,de a kormány és az állandó negativitás az emberekben lehúzza, leszívja a mai fiatalokat! Nekem innen mennem kell! Azért, hogy nekem jobb legyen. Folyton másokért aggódom, másokat féltek, másoknak segítek, magamat pedig hagyom a legvégére! De most minden rajtam áll vagy bukik!
Ki kell tartanom az álmom mellett, követnem kell az oda vezető utat.
Úgy érzem, mintha minden be lenne lassulva körülöttem vagy csak túlságosan türelmetlen vagyok.Az agyam csak jár, mit-hogyan-mikor kellene?
Még soha nem kellett ennyire önállónak lennem,mint amire most készülök. A jövőm előttem van és szép lassan a jelenem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése