2014. június 28., szombat
2014. június 3., kedd
képek
"Ízek, imák, szerelmek" c. film vagy pedig :
álomnyaralásom helyszíne
Itthon.
Így utólag belegondolva, nem biztos, hogy még egyszer belevágnék ebbe az utazásba. Megbízni egy vadidegen férfiben, hmm... néha nem vagyok normális vagyis merész vagyok, ami kockázatos.
12-13órát utaztam kocsiban, néha rám jött, hogy sétálnék egyet, mert hiába tudtam kinyújtani a lábamat, nem volt az igazi. Egyszer aludtam kicsit, de nem is volt alvás, mert végig hallottam mindent. Őszíntén szólva, nem akartam elaludni, nem mintha éberen meg tudtam volna akadályozni, ha épp elrabolni készülnek. De érdekelt is, hogy merre megyünk, hol tartunk, jobb volt fent lenni. A sofőrrel nem volt gáz, csak picit fura volt, nem ismerem milyen ember, de néha mikor viccesre fogtam a figurám,ő nem nevetett vagy még meg is kérdezte, hogy Miért mondtam azt.. na mindegy. Viszont le a kalappal előtte, ahogy levezette ezt a távot, kisebb dugók és nem kicsi autóforgalomban. Útközben aztán volt mit nézni! Románok,bulgárok,stb. kocsi full megpakolva, cigiztek 1000el... voltak egyedi autók is, főleg svájciaknak, mert ők megtehetik. Volt egy család, hátul utazott 1 kutyus, még mondtam is, hogy de aranyos, de fiúk mondták, hogy szabályosan ketrecben kellene utaznia, mert, ha hirtelen be kell fékezni, akkor a kutya már nem fog annyira aranyosan kinézni. Ebbe bele sem gondoltam és már haragudtam is a családra, hogy miért nem figyelnek a biztonságára. Fél2 felé értünk be Bécsbe, annyira szép volt, mintha New York-ban lettünk volna, magas épületek, minden kivilágítva, ha kell ha nem! Aztán M.o.,megálltunk pihenni,pisilni, sajnos a WC már elárulta,h itthon vagyunk: el volt dugulva, undorítóan nézett ki, szappan sem volt...pár órával előtte meg fotocellás ajtó nyilott előttem és 1 teljesen igényes mosdó fogadott, szóval fúú de nagy különbség van..
Reggel fél6-ra értem haza, kiszálltam, amíg szüleimet vártam, erre jött pár részeg,talán drogos fiatal a kisebbségből, Csütörtök reggel fél6kor! Minden normális ember akkor még alszik vagy már munkába készül, ezek meg... megláttam őket és csak megerősödött bennem, hogy erre én nem vágyom, egy ilyen környezetben élni, kössz nem! :(Később még a rendőrök is meglátogatták őket,"hatalmas" tiszteletet kaptak.
Szóval itthon vagyok, végre nem vagyok rosszul, mint utoljára,de... nincs meg az érzés, amit az elmúlt 4-5 hónapban éreztem kint Németben, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, a családommal, barátokkal, sétáljunk,stb. Hanem csak fekszem az ágyon, oké itthon vagyok, megismerem, mert itt nőttem fel,de ennyi. Első 5 nap az családlátogatással telt, meséléssel, nekem unalmas, mert én tudom mi történt :D Most kezd már több időm lenni, kicsit pakolgatni itthon, rendezni a papírokat, szanálni, stb.
Még van 2 hetem itthon, nem sok.
12-13órát utaztam kocsiban, néha rám jött, hogy sétálnék egyet, mert hiába tudtam kinyújtani a lábamat, nem volt az igazi. Egyszer aludtam kicsit, de nem is volt alvás, mert végig hallottam mindent. Őszíntén szólva, nem akartam elaludni, nem mintha éberen meg tudtam volna akadályozni, ha épp elrabolni készülnek. De érdekelt is, hogy merre megyünk, hol tartunk, jobb volt fent lenni. A sofőrrel nem volt gáz, csak picit fura volt, nem ismerem milyen ember, de néha mikor viccesre fogtam a figurám,ő nem nevetett vagy még meg is kérdezte, hogy Miért mondtam azt.. na mindegy. Viszont le a kalappal előtte, ahogy levezette ezt a távot, kisebb dugók és nem kicsi autóforgalomban. Útközben aztán volt mit nézni! Románok,bulgárok,stb. kocsi full megpakolva, cigiztek 1000el... voltak egyedi autók is, főleg svájciaknak, mert ők megtehetik. Volt egy család, hátul utazott 1 kutyus, még mondtam is, hogy de aranyos, de fiúk mondták, hogy szabályosan ketrecben kellene utaznia, mert, ha hirtelen be kell fékezni, akkor a kutya már nem fog annyira aranyosan kinézni. Ebbe bele sem gondoltam és már haragudtam is a családra, hogy miért nem figyelnek a biztonságára. Fél2 felé értünk be Bécsbe, annyira szép volt, mintha New York-ban lettünk volna, magas épületek, minden kivilágítva, ha kell ha nem! Aztán M.o.,megálltunk pihenni,pisilni, sajnos a WC már elárulta,h itthon vagyunk: el volt dugulva, undorítóan nézett ki, szappan sem volt...pár órával előtte meg fotocellás ajtó nyilott előttem és 1 teljesen igényes mosdó fogadott, szóval fúú de nagy különbség van..
Reggel fél6-ra értem haza, kiszálltam, amíg szüleimet vártam, erre jött pár részeg,talán drogos fiatal a kisebbségből, Csütörtök reggel fél6kor! Minden normális ember akkor még alszik vagy már munkába készül, ezek meg... megláttam őket és csak megerősödött bennem, hogy erre én nem vágyom, egy ilyen környezetben élni, kössz nem! :(Később még a rendőrök is meglátogatták őket,"hatalmas" tiszteletet kaptak.
Szóval itthon vagyok, végre nem vagyok rosszul, mint utoljára,de... nincs meg az érzés, amit az elmúlt 4-5 hónapban éreztem kint Németben, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, a családommal, barátokkal, sétáljunk,stb. Hanem csak fekszem az ágyon, oké itthon vagyok, megismerem, mert itt nőttem fel,de ennyi. Első 5 nap az családlátogatással telt, meséléssel, nekem unalmas, mert én tudom mi történt :D Most kezd már több időm lenni, kicsit pakolgatni itthon, rendezni a papírokat, szanálni, stb.
Még van 2 hetem itthon, nem sok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)