Ősz...... szép, mint mindig énnekem...

Ne totojázz, ez nem menő!

Ez is lehetne a lényege ennek a bejegyzésnek, de mégis szeretném kifejteni, közben lehet bennem is felgyullad a lámpa, ahogy a rajzfilmekben szokott! :)
Nagyon nem kell bemutatnom manapság miként megy 1 ismerkedés fiú-lány között, mennyire felszínesek a párkapcsolatok (tisztelet annak a kevés kivételnek!). Mint, amikor bemész 1 boltba, leveszel valamit a polcról, kifizeted, haza viszed, kipróbálod, aztán nem is annyira jó, amilyenre te gondoltál és kuka... aztán bemész 1 boltba, leveszel... ...
Az interneten ismerkedőkről pedig már írtam előzőleg, az sem tuti tipp annak, aki hisz még a normális, "totojázós" MEGismerkedésben, mert a chat 4. sorában már arról egyezkedtek, hogy neked milyen jó lesz, ha találkozol 1 idegennel, pl. fent a lakásán...
Szóval, az egész ismerkedéses rész tök gyorsan zajlik, minden felszínes. Titokban hiszek még abban, hogy igazából mindenki vágyik a szeretetre, 1 társra maga mellé és ezért ismerkedik,DE gyorsan és a partnerek egymás kezébe adják a szoba kulcsát! Így lesznek a pasikból "bunkó köcsögök", a csajokból meg " *ibancok", pedig nem azok, mert ők is csak szeretnének szeretet kapni-adni, (Tény, hogy vannak született *aszkalapok és ribik!)
Sajnos(?) én azok táborát erősítem, akiknek nem volt sok pasijuk, de őket mind szerettem és meg nem csaltam volna és, ha úgy érzem, hogy megéri várni valakire, mert tudnám szeretni, akkor bár nagyon idegesítő és néha elkeserítő és reménytelen ésésés...akkor lassítok a tempón és igenis "szuttyogni" fogok, ahogy azt egy mai 16-17 éves mondaná!

Állandó mozgásban.

Általános iskolás korom óta űzök valami sportot, így nevelkedtem, nőttem fel. :) Nem is bánom, szerintem aki még soha életében nem volt "sportember" (tesi óra nem játszik!) fogalma sincs mennyire jó dologról marad le! Nekem a csapatsport fekszik, szeretem benne, hogy több ember dolgozik egy azon ügy érdekében és mivel minden ember különböző, 1 csapatban mégis kicsit egyformák vagyunk, kell lennünk. Nem szeretek "húzó ember" lenni, nem az a típus vagyok, sőt még az első helyezéseket sem akarom mindig elérni, mert kell a kihívás, kell aki/ami előttem van, mutatva a célt, az utat.
Sokáig fociztam, kb. 4-5éven át és minden nehézség (főleg csak ilyen volt ) ellenére mai napig szívesen gondolok vissza minden meccsre, közös emlékekre, 1-2 sérülésre. Ott ismertem meg 2 barátot, akik most is a legjobb emberek az életemben, akikben vakon megbízom, akiknek kikérem a véleményét. Örülök, hogy bár a focit 2 éve abbahagytam, Ők nem maradtak el mellőlem ( ezt a kifejezést a Mamám szokta használni 1-1 szakításkor :D )!
Szeptember elején új sportot választottam: kézilabda. Ez még a focinál is durvább, pedig még nem is nyomom "nagyban", de amit látok az néha brutális és csajok a szereplői! Sajnos kicsit türelmetlen vagyok magammal szemben, de nem adhatom fel ilyen könnyen. Ez az a sport, amit még nem tanultam, nem ismerem igazán és nem könnyű beilleszkedni 1 már összeszokott csapatba, közben tanulni, figyelni arra, hogy jól csináljam, de "spanoskodj" is...
Tavasszal már szeretnék játszani vagy legalább jól kézizni, ez pedig főleg rajtam múlik.
Hajrá! ;)

Ősz

Ténylegesen vége a nyárnak, elmúlt a "Vénasszonyok- nyara" is, pár napja már hideg van, itt az ősz! Kezdődhetnek a "szobabulik", sütés-főzések, filmezések tesókkal, barátokkal!
Új évszak, új kapcsolatok (?).. . már évek óta figyelem a környezetemben élők magánéletét (nemhogy az enyémmel foglalkoznék, ugye... ) és valahogy, mikor lecseng a nyár, a jó idő, a partnerek is "lecsengenek" , de legalábbis meglazulnak az addig erős(-nek hitt) szálak.

Várom már a sétákat a lehullott falevekben, fényképeket készíteni, mert az az egyik kedvenc elfoglaltságom! Megörökíteni a pillanatokat, mert ahogy ezt egyik barátnőm is megjegyezte blogjában, az élet szépsége, a boldogság az apró dolgokban rejlik!