Általános iskolás korom óta űzök valami sportot, így nevelkedtem, nőttem fel. :) Nem is bánom, szerintem aki még soha életében nem volt "sportember" (tesi óra nem játszik!) fogalma sincs mennyire jó dologról marad le! Nekem a csapatsport fekszik, szeretem benne, hogy több ember dolgozik egy azon ügy érdekében és mivel minden ember különböző, 1 csapatban mégis kicsit egyformák vagyunk, kell lennünk. Nem szeretek "húzó ember" lenni, nem az a típus vagyok, sőt még az első helyezéseket sem akarom mindig elérni, mert kell a kihívás, kell aki/ami előttem van, mutatva a célt, az utat.
Sokáig fociztam, kb. 4-5éven át és minden nehézség (főleg csak ilyen volt ) ellenére mai napig szívesen gondolok vissza minden meccsre, közös emlékekre, 1-2 sérülésre. Ott ismertem meg 2 barátot, akik most is a legjobb emberek az életemben, akikben vakon megbízom, akiknek kikérem a véleményét. Örülök, hogy bár a focit 2 éve abbahagytam, Ők nem maradtak el mellőlem ( ezt a kifejezést a Mamám szokta használni 1-1 szakításkor :D )!
Szeptember elején új sportot választottam: kézilabda. Ez még a focinál is durvább, pedig még nem is nyomom "nagyban", de amit látok az néha brutális és csajok a szereplői! Sajnos kicsit türelmetlen vagyok magammal szemben, de nem adhatom fel ilyen könnyen. Ez az a sport, amit még nem tanultam, nem ismerem igazán és nem könnyű beilleszkedni 1 már összeszokott csapatba, közben tanulni, figyelni arra, hogy jól csináljam, de "spanoskodj" is...
Tavasszal már szeretnék játszani vagy legalább jól kézizni, ez pedig főleg rajtam múlik.
Hajrá! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése