Mikor megvan.

Szerintem minden egeszseges pärkapcsolatnak az az egyik legnagyobb titka, hogy a felek a legjobb barätai egymäsnak.Szinte mindent tudnak a mäsikrol, el tudnak beszelgetni bärmiröl,bärmikor.Szerencses vagyok, mert en ismerek egy ilyen szemelyt es jo erzes es kell az ilyen barät a mai vilägba. Most is 1000 km tävol van, de mindennap chatelünk, ö tartja a szavät. A baj azzal van, hogy ö szeret, nem tudom mennyire, de, hogy jobban, mint en öt az biztos. Szoval erzelmileg nem vagyunk egy szinten, nem is voltunk. En soha nem ereztem, hogy szerelmes lennek bele, mert minden megvolt/megvan köztünk, tenyleg, mint könyvnek a borito, autonak a kerek, ugy passzolunk egymäs szemelyisegehez, de az az egy, az a szikra az belölem hiänyzik es ez baj.Vagyis nem lenne baj, ha ö is csak barätkent tekintene räm. Igy pedig nekem sokszor van büntudatom. Nem szeretek vele erröl beszelni, mert az olyan lenne, mintha azt mondanäm "Azert meg barätok maradunk, ugye!?"-ez szar. Nem is tudom, ö hogy tud engem ilyen kitartoan szeretni, mär, ha szeret. Pont az ilyen pasik erdemelnek meg, hogy vegül beteljesüljön a kivänsäguk. De, ha nem vagyok szerelmes, az nem eleg, hogy csak szeretem, mint embert, mint barätot, mert ettöl meg nem ö... nem is tudom befejezni ezt a mondatot. Ki ö?
Felek is, mert ha hagyom öt elveszni mellölem, valoszinü nem talälok meg egy ilyen megertö embert es meg fogom bänni, lehet eletem vegeig bänni fogom. De szerelem nelkül hogyan csinäljam? :(
Utälom ezt a helyzetet mär 8 honapja lassan!