A tenyek.

Sok mindenre, ha nem mindenre igaz, hogy, amig az ember nincs benne abba a bizonyos elethelyzetbe vagy, amig nem csinälja, csak beszel rola, addig csak homälyos elkepzelesei, erzesei lehetnek az adott dologrol. Na igy vagyok en is.Lassan hat (6) honapja elek 1 csaläddal es a szülök helyett nevelem a gyereket.Ennyi idö kellett mire leesett, mire összeällt a kep, hogy mi is folyik itt.Hogy ez a munka miröl is szol. Gyereknevelesröl, a szülök nelkül ill. helyettük. Teljesen ugy erzem, mintha lenne egy 17honapos fiam.Reggeltöl estig.En megyek fel erte, mikor felebredt es akkor a legaranyosabb, mikor mär äll velem szemben, pedig a szobäban sötet van, szinte semmit nem lätni, de ö mär tudja, hogy kit kell värni es, hogy jönni is fog. Szeretem benne, hogy minden reggel mosollyal kezd,de tenyleg. :) Egeszen mig ät nem kerül a pelenkäzo asztalra, ott kisebb harcok szoktak folyni, ha nyerek 5 perc, ha ö nyer 10perc. Felnött fejjel nem tudom mär megerteni, mit nem ert azon, hogy ha hagyja magät, akkor elöbb szabadul! :) Reggeli... most mär egyedül akar enni, de az ut, amit a kanäl/villa megtesz a gyerekszäjig, neha sokäig tart, nagyon nagyon sokäig. De szoktunk täncolni közben. Jätek. Amikor jätszani probälok vele, legtöbbször nem erdekli vagy elveszi, ami a kezemben van, ritka az, amikor ketten jätszunk. El kezdtem reszletezni, pedig nem akartam,csak a lenyeget. Ez a kis fiu nem beszeli a nyelvemet, en nem beszelem az övet (jo beszelem mär egy kicsit), de mikor az arcomba bujik, felkeretözik, puszit ad vagy csak odabujik, akkor tudom, hogy szeret, megertette, hogy ö most velem van, en vagyok neki. Mikor kesö d.u., este a szülei haza ernek, van, hogy nem s foglalkozik velük. A szüleivel, akik hetköznap estenkent vele vannak 1-2 orät, de akkor is közben vagy vacsorät föznek vagy mobiloznak, aztän leteszik az ägyäba, de nem azert, mert a kicsi älmos, hanem mert ök färadtak hozzä. Hetvegen szinte ugyanez a napirend, etetes-altatäs. Nekem pedig fel ev elteltevel egyre inkäbb szemet szurt, hogy is van ez. A gyerek kell, mert miota ember az ember, a csaläd igy nez ki, a nö egy idö utän gyereket akar vagy nem akar,de akkor is lesz,mert kell. De nem baj, mert simän megbiznak egy idegenben, aki meg a nyelvet sem beszeli,de aranyosnak tünik, majd ö felneveli a gyereket, aztän mire önelläto lesz, addigra mär nem kell dada es tädäääm van 1 gyerekük, aki felnött, miközben ök dolgoztak, pihentek,stb. Abban biztos vagyok, ha lesz gyerekem, azt nem mäs fogja felnevelni, mert en akarom lätni minden "elsö"-jet.
Szoval igen, egyre inkäbb värom, hogy leteljen az az 1 ev,de csak ez miatt, hogy ne kelljen lätnom, ahogy nem nevelik.Persze tudom, hogy ez meg igy lesz itt evekig, mindig jön majd egy uj läny, akit a kisgyereknek meg kell szoknia, el kell fogadnia es ez fäj. Az is, hogy räm sem fog emlekezni, mert meg kicsi es lesznek utänam meg päran biztos.
Ugyhogy ebböl tanulsäg pl. az, hogy vagy dolgozz vagy nevelj gyereket,de akkor fel kell adnod magad.Erte.