2015. január 18., vasárnap

Nem szabad, nem lehet, nem kell.

Nem hiszek a véletlenekben ( az emberek nem kérdeznek csak úgy, nem tesznek, mondanak dolgokat csak úgy), ennek mellékhatása, hogy erősen és sokat agyalok a "miértek"-en.

Ha csak az elmúlt 14 napot veszem listára: fent volt nálam 1 drogdíler, autótolvaj, fegyvercsempész a megtört szívével, aki egész éjjel állította, hogy ami történik hihetetlen, hogy én más vagyok, hogy maradjak mellette. Azóta se láttam, még csak az árnyékát sem. Kétszer írt, hogy jön, én vártam késő estig, hiába. Persze tudom, hogy jobb is, ennek úgysem lett volna értelme. (de komolyan még mai napig fáj picit a szívem érte) Nem szabad.

Másik eset, másik este, mással. Gyors üzi, hogy van- kedvem gyorskajáldába menni? Írtam végülis van, addig sem vagyok egyedül a lakásban. Feljött, arra számítottam, hogy hozza a fElEsÉgét is, izgultam is,hogy jó benyomást keltsek,stb. Feleség nem volt, oké, ő tudja. Felajánlotta, hogy összedobja nekem a TV asztalt (amit nem bántam, szerszámok híján nem kis feladat lett volna nekem), akkor már volt este 8 és megkérdezte, hogy most álljon neki vagy miután kajáltunk? Gyors kimatekoztam, hogy mire oda érünk eszünk vissza lesz vagy este 10, mire összeszereli ezt 11.. Mondtam dobjuk össze az asztalt most, úgy is lett. Utána valami olyat mondott, hogy nincs sok kedve már elmenni kajálni, maradhatnánk itt is, de ezt nem találtam helyes döntésnek és éhes is voltam, így mentünk. A 30 perc jól eltelt, eldumáltunk, annyira még nem ismerjük egymást, volt mit mondani. Aztán ettünk és indultunk is haza,ez a része el lett cseszve, mármint autóztunk 30 percet 2burgerért meg 1 csirkés szendvicsért!? De mindkettőnknek elég volt. Haza felé agyaltunk, hova tudnánk menni, hideg volt és esett is. Én úgy voltam vele, ha már "kimenője" van, én meg addig sem vagyok itthon egyedül, ne menjünk még haza. Megálltunk 1 autókereskedésnél, ahol ajjjj de gyönyörű autók voltak! :( Fájt a szívem értük, mikor lesz nekem hasonló is? Aztán mondta, hogy tud 1 helyet, de talán nem a legjobb az idő hozzá, kiderült én már jártam ott és tudom, hogy sötétben kb fel sem lehet oda menni, meg amúgy sem látni semmit, meg kicsit para is lett volna este az a hely, 1 régi várrom 1 magas dombon... megegyeztünk a mindenki "B" tervében a Rajna vízesésben, odaértünk ,erre ki sem volt világítva, máskor mindig ki van, így siettettem is az indulást, hideg volt esett sötét volt, ide én randizni szoktam járni... utána már tényleg haza indultunk, itt voltunk már, mikor mondta, hogy mutat 1 helyet, felmentünk egy nagyon magas dombra, ahonnan beláttuk nem csak a várost, de a környéken lévőeket is, tök szép volt, a nagy sötétségben 3-4 fénycsoport. Dumáltunk még munkáról, a hangfalakról a kocsiban, de én már agyban máshol jártam. Miért hívott el kajálni, miért engem, miért nem jöttünk utána egyből haza, miért álltunk meg a város felett a nagy semmi közepén!? Nem tudom, összezavart. Koncentráltam, hogy csak üljek, meg se mozduljak, főleg ne felé, ember, ha ott 1 félreérthető mozdulatot tettem volna, szerintem beindult volna valami, ismerem az ilyen szitukat. Aztán mikor kezdtünk kifogyni a témákból, mondtam, hogy nem akarom feltartani (pedig de) úgyh menjünk haza, kitett és mielőtt becsaptam volna az ajtót, utánam szólt, hogy ha keresném is, neh megemlítsem ezt a napot, hogy egyáltalán találkoztunk, ami persze nekem magától értetődik. Másnap úgy voltam vele, ha úgy alakul, hogy este nem lesz vendégem és én sem megyek sehova, írok neki valami ürüggyel, amiért át kell jönnie, de csak, hogy megkérdezzem, mi volt ez? Nem lehet.

Végül nem kellett írnom neki, szerencsére, talán jobb is, lehet most fájna a fejem mit tettem. Megtalált 1 másik srác (mert, hogy ezek csak így megtalálnak mostanában) akivel 3 hétvégén át boldogítottuk egymást, aztán ő közölte, hogy nem akar többet talizni velem, mert ő nem érez semmit engem meg sajnál, nem akar megbántani. Szarul esett, el is mentem boltba vodkáért, de ezek nem árultak semmi értelmeset.. később váltottunk pár szót, ki mikor megy haza Karácsonyra, mikor jön vissza.. aztán múlt héten rám írt, küldött 1 képet 1 kocsiról és kérdezte tetszik-e? Írtam,h jól néz ki igen... válasza: megvette, jó nagy, amilyet kértem. Csak pislogtam, mint hal a szatyorban! Aztán közölte, hogy ő bizony le fog most jönni hozzám, még nagyobbat néztem, nem igazán hittem neki, főleg aznap, mikor havazni kezdett. Jött, itt volt, olyan volt, mint "régen" nála... Ő is összezavart most, mi ez a 360 fokos fordulat? Állítólag hozott nekem papucsot,hogy,ha nála leszek legyen... meg itt hagyta a fogkeféjét, tusfürdőjét az ÉN fürdőmben, Tudjuk ez mit jelent. Az a baj, hogy kicsit már elcseszte nálam a dolgot ezzel a Karácsony előtti "szakítással", most meg elvárja, h úgy tegyek, mintha nem lett volna bunkó.Nem tudom, hogy akarom-e őt. Nem is igazán illünk össze, én szeretek segíteni embereknek, adni csak úgy, a gyerekeket,ő ezeket pl mind nem! :/ Majd meglátjuk, hogy alakul, ebben maradtunk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése