Ősz
Ültem a Nap utolsó szikráját nézve
szemem el-elmerengett a messzeségbe.
Árnyékát a sok fa megnyúlva rajzolja
szelíd tó vizét hűvös szellő kócolja.
Már az öreg tölgy is beleunt a nyárba
bele-bele bújik rozsdaszín ruhába.
Bennem ez a búcsú ezer érzést kavar
vörösen díszeleg körülöttem az avar.
Régóta itt ülök, őrzőm a szürkület
lelkem messze szállott, vak vagyok és süket.
Beköszöntött, megtalált, utolért végre
üvegesen nézek a csillagos égre.
Legyen vége hát, ne lángoljon többé már
hiszen ez a tarka ősz, véget ért a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése