Nem csak 2011 vége....

Pont így év végére, tényleg az utolsó napra jöttek fölém a viharfellegek.

Néhány napja jöttem rá, hogy az elmúlt kb. 1,5-2 évem a közös emlékek reményében, hitében telt. Be kellett látnom, ez csak egy darabig ment, aztán most itt tartunk. Csalódtam, nem kicsit, nagyon. Több, mint 5 évvel ezelőtt ismertem meg egy lányt, akivel volt bennünk valami közös, neki sikerült átjutni a falamon, esélyt adott nekem, hogy megmutassam, igaz barát tudok lenni. Így is lett, évekig a legjobb barátságban voltunk, rengeteg kalandot tudhatunk magunknak. Aztán kicsit változtak a dolgaink, kényszerűen megcsappantak a találkozások számai, ami természetes, hisz felnövünk, éljük a saját életünket. De van telefon, internet és u.abban a kis városban lakunk, nem 2000 km-re egymástól! Mégis a bécsi rokonaimat gyakrabban látom, mint Őt! Emlékszem többször előfordult, hogy írtam neki, nem válaszolt vissza, hívtam, nem vette fel és később sem keresett vissza! Lehet ezek apró dolgok, de rosszul estek, arról nem beszélve, hogy eközben fel-felbukkantak közös képek Róla és más bnőkről/barátokról, ami nagyon szúrta a szememet. :(

 Néha, mikor nem bírtam tovább, megírtam neki őszíntén a gondolataimat, arra visszaírt és próbált nyugtatni, hogy mi barátok vagyunk és bármi van írjam le, segít... De én nem csak akkor szerettem volna találkozni vele, mikor baj van, hanem úgy, mint régen, csak hívtam, megbeszéltük és összejött. Ma már ez nem megy. Karácsony volt és én izgatottan jártam a boltokat ajándékok után kutatva, inkább több apróbb dolgot vettem neki, mint egy nagy értékeset, nem tudtam (mivel hogy ilyen a viszonyunk) Ő készül-e nekem. A megbeszélt találkozónk persze elmaradt. Az ajándékai olyan bután néztek rám, ahogy tartottam őket, ahogy én néztem rájuk. ( Minek vettem? Odaadjam egyáltalán még neki, ha jelentkezne?Mit csináljak velük? Neki vettem, hogy tarthatnám meg? De hogy adhatnám másnak?) Még nem dőlt el a sorsuk, eldöntöttem, hogy, ha keresne is, már nem adom neki, talán le is mondom a találkozást, de ismerem önmagam és ehhez nem vagyok elég erős, "bunkó".

Új év kezdődik, lehet azzal a tudattal kezdem el, hogy volt egy nagyon jó barátnőm, akinek sokkal kevesebbet jelentett a barátságunk, mint nekem.

Szeretném megfogadni, hogy az új évben sokkal keményebb, bunkóbb, határozottabb leszek, nem fogok minden barátomnak ajándékot venni és annyi szívességet tenni, mint tettem idén is...Majd annyit adok, amennyit kapok is. De én nem ilyen vagyok, nem tudok megváltozni.

Ez vagyok én.