2013. szeptember 8., vasárnap

Uton a Jövö fele.

Reg irtam.Sok minden törtent, söt szinte 180 fokos fordulatot vettem, földrajzilag 1000 km-re Ny-i iränyba. Több ,mint 1 eve tervezem, hogy vältoztatok es ennyi idö kellett nekem, hogy összejöjjön, amire pedig kicsit büszken gondolok, hogy nem irogattam, hivogattam embereknek, hogy tudnak-e munkät, szoljanak, segitsenek.Nem! En magam kezdtem tanulni ezt a fränya nyelvet, en regiszträltam,en irtam meg idegen nyelven a bemutatkozäsomat, en tartottam a kapcsolatot,en terelgettem magam, en nyomtam rä a "Videohiväsra" es vegül nekem sikerült! Na igen es onnantol kezdve komolyra fordult minden a kisse szürke kis nyugivilägomban. Elmondani a csalädnak,hogy akiröl talän a legkevesbe gondoltäk volna,a "kis" Eszterke bizony felnött, sajät akarata van es bätorsäga. Bevallom,akkor meg en sem tudtam felfogni mire is vällakoztam, föleg erzelmileg. Bementem a fönökasszonyhoz es 4 ev munkäjät megköszönve felmondtam., visszaszämläläs. Az a 4-5 het eleg stresszes es felszabadult volt szämomra,tenyleg annyira szabadnak ereztem magam,viccesnek tartottam,hogy felmondtam es csak vagyok. Persze ott volt a mäsik resze,a csaläd, a barätok, akiket szeretek,akik mellett nöttem,fejlödtem,alakultam...mindtöl el kellett bucsuznom,de bucsu..!? Nem szeretem,nem ertek hozzä,ha tehetem inkäbb szo nelkül lelepek. Mert mit is lehet mondani ilyen szitukban? Meg most is tisztän fel tudom idezni a nagyszüleim, a szüleim,a tetsverem arcät, a mozdulatait,mind küzdöttek a könyekkel, tul akartak lenni rajta. En meg csak azert sem törhettem meg,mert,ha engem sirni lätnak,akkor ök hogy a fenebe älljäk meg!? Mosolyogtam, viccelödtem, mint aki csak vlmi nyäri täborba keszül.Aztän kocsiba ültem es elindultam.
43 napja tävol vagyok tölük, 1000 km-re. 43 napja nem ölelt meg senki, nem kaptam puszit,szinte ugy erzem megkemenyedek lassan. Komolyan,ha az ember sokäig idegen közt el,akik persze kedvesek, de megiscsak 1 honapja ismered öket, kihül a szive, erzelmileg buta lesz. Nagyon hiänyzik. Mindennap van egy olyan pont, mikor fel akarok ebredni otthon,a szobämban, az ägyamban a fal mellett,mert nem birom. De rögtön utäna megszolal 1 hang belül, hogy ne nyavalyogjak, hiszen ezt akartam, vältani, mäs eletet, egy szebb jövöert. Öltözz fel es csinäld a dolgod,az idö meg majd telik. Nehez nagyon es ezt csak olyan tudhatja, aki volt mär tävol az elözö eletetöl.

Jestetten, Nemetorszäg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése