Este lett, be is sötetedett, värtam a hullocsillag hegyeket.
Kiälltam az udvarba, egy pokroccal magamat körbecsavarva.
Szememet az egboltra vetettem, az erdöböl nesz, zajok mellettem.
De nem feltem, csak kerestem, a szememmel egy csillagot.
hogy kivänjak, kicsit, nem nagyot.
De csak a repülök fenye villog, meg emlekek a fejemben,itt-ott.
Oriäsi az egbolt...Csillagok! Olyan messze vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése