Szeretek egyedül lenni. Ez baj?
Szeretek egyedül lenni es gondolkozni, agyalgatni, hallani a sajät hangomat. Nem vagyok az a rohanos tipus, semmiben, mert nem ertem meg mire jo. Miert jo bärmit is gyorsan veghez vinni? Hogy lehet akkor äterezni a lenyeget, megelni es ätelni!? Elö kell kesziteni az idöt, hogy szepen tudjuk fogadni ami jön, hogy legyen idönk räöszpontositani, tudatositani magunkban, felkeszülni rä. Aztän mikor megerkezik, tudjuk elvezni es ne akarjunk mindent azonnal, egyszerre, itt is idö kell, ahogy a vegen es, mikor megy, mikor bucsuzik,mert minden veget er egyszer.Elavul, elkopik, elillan,elhervad, kiszärad,meghal.Nekünk pedig le kell zärni, az elejetöl äträgni, ertelmezni, amit kaptunk vagy veszitettünk a dologgal, elfogadni es bucsut venni.Ne tegyük gyorsan, mert kesöbb mindig vissza-visszajön hozzänk az a szemely, az az erzes, az az illat...
Tehät ne pattanj ki az ägybol, kicsit meg feküdj, nyitogasd a szemed, idd lassan a reggeli kakaodat, rägd meg 30szor a szendvicsedet, de föleg szeress szepen es lassan, hogy sokäig tartson es minel kesöbb kelljen bucsut venned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése