Szeretve lenni.

http://www.youtube.com/watch?v=wVyggTKDcOE&ob=av2e

Akinek szeretethiánya van, vigyáznia kell nagyon.Saját magára.Olyan cselekvésre ösztönözhet,ami kifordít önmagadból is.Több száz kilométer.Kedvességért, szép szavakért.Csak úgy megtörténik veled.

HANG!

Éjjel sokáig fent voltam és találtam véletlenül egy olyan hangot, ami most húdenagyonbejön:

http://www.youtube.com/watch?v=Tizmy-7VC5U&NR=1&feature=endscreen

http://www.youtube.com/watch?v=MmYT9EZgqJw

Listen!!!

Határtalan határok.

Tegnap megfogott és nagyon belém vésődött egy pillanat, amit láttam.
Tesómmal elmentem vásárolni (vagyis inkább csak ő keresett cipőt magának), jártuk a várost, a plázákat, boltokat...mindenhol felbukkantak emberek, szegények, akik szintén cipőt keresnek maguknak, csak nem "csillagosat", "kakasosat" meg "pipásat", nekik mindegy. És, ha be is megy egy plázába, nem vásárolni, max. melegedni...és néz, nézi azt a sok embert, nagy szatyraikkal majd fellökik egymást, mekiben kajálnak mozi után.Csak úgy hömpölyög a tömeg. Vajon mit szól Ő? Mit mondana ő, akinek tényleg nincs saját lakása, még szobája se, tényleg máról a holnapra él, neki tényleg nincs pénze. Mit gondolhat rólunk, akiknek "nincs pénzünk"!?

Új, mégis minden a régi.

A szilveszterem barátokkal telt szobában, sörözőben és discoban alkohollal vegyítve. Jól éreztem magam, de nem volt sokkal különb egy átlagos pénteki vagy szombati összejövetelnél, nem is bánom, örülök, hogy ezen is túl vagyunk.Jöhet az ÚJ év!

Nem csak 2011 vége....

Pont így év végére, tényleg az utolsó napra jöttek fölém a viharfellegek.

Tökéletlentökéletes.

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy jobb inkább tudni az igazságot, ami ugye az esetek többségében rossz, fáj... vagy nem tudni az igazságot!?
"Ha nem tudod, nem fáj."- szól a közmondás. De akkor nem is AZT látod, KI is Ő valóban! Nem a valóságot látod, hanem 1 álarcot.
De mi van, akkor, ha Te úgy ismered meg, álarcostul? Akkor azzal együtt szereted meg, neked Ő ÚGY Ő. Utána, ha ki is derül, hogy ez nem a valóság, mit tudsz tenni? Hisz már így vagy úgy, de megszeretted, elfogadtad.
Kit szeress (nem szerelem!) az előbb megismert álarcosat (és igyekszel mindig így tekinteni rá) vagy kezd el szeretni az álarctalan énjét? Egyáltalán nem könnyű, helyzet, mert megszoktad azt a maszkot, neked az kell. De ő, valójában a maszk nélküli ember. Az IS Ő!

Ami volt, elMÚLT.

Akinek volt már párkapcsolata (egy min. volt már Neked is), időnként eszébe jut.
Szívesen emlékszel vissza a jó dolgokra, még akkor is, ha most már nem hat meg az illető. Mégis elmosolyodsz, mikor eszedbe jut valami vicces történet kettőtökről, lehet csak fél percig mosolyogsz,de nem tudod megállni, azon kapod magad, hogy felfelé görbül a szád széle!
A rossz dolgok pedig arra jók, hogy tanuljunk belőlük, legközelebb már ügyesebbek , "bölcsebbek" leszünk, ami talán egy tartósabb kötelék ígérete lesz.
Mindegyik "voltomat" nagyon szerettem akkor, és, ha ma meglátom őt, mellette a párjával, végülis örülök. Örülök, hogy nem valami lesoványodott, szőrös, erőtlen személyt látok, akit sajnálni kell, akin legszívesebben segítenék, hazavinném, megetetném, betakarnám. Az életnek mennie kell tovább kinek velem, kinek nélkülem,de mennie kell és ez így jó.
Azért, néha kíváncsiságból és kicsit, de tényleg csak egy picit, hogy jobb legyen a lelkemnek, belelátnék a fejükbe, hogy mikor meglátnak vagy beszélünk, hogy néznek rám? Mit vagy kit látnak bennem? Mi maradt meg belőlem nekik?
Talán semmi, de nekem mindegyik 1 pici, szabad szemmel nem látható, csillogó kis drágakő a szívemben.