2012. október 28., vasárnap

A szépségért szenvedni kell!

De még mennyire! Tegnap megtapasztaltam.
Egy hormonzavarnak (orvos szerint) köszönhetően pár éve még nagyon csúnya volt az arcom,aztán hosszú,nehéz hónapok, gyógyszeres kezelés és krémek használata után most már szép (ahhoz képest milyen volt),de ugye nem múlt el nyomtalanul ez az időszak.Hegek maradtak,amiket idővel megszoktam,de legbelül mindig is bántott,akárhányszor tükörbe néztem vagy v.köszönt 1 fotóról!
Most ősszel elkezdhettem 1 kezelést (mivel nem olyan erős már a napfény) ami elég durván hangzik és annak is tűnik és az is.Az arcom le lett kenve lidokainnal,kb. 20-25 perc múlva letörölték majd jött AZ ESZKÖZ: 1 borotvára hasonlít,csak a végén 1 henger van,rengeteg apró fém tűvel. Ezt kezdték húzogatni nyomással az arcomon... nem volt kellemes.Legközelebb dupla adag lidokaint kérek! Fú még most is megborzongok,mikor eszembe jut.Nem mertem megnézni magamat,de simán főszerepet kaphatnék a Texasi láncfűrészes vagy hasonló horror filmben!
Ennek a kezelésnek a lényege,h a tű a bőröm mélyére hatol, megsérti a rétegeket,ezáltal ösztönzi azt új szövetek termelésére és szépen lassan friss,új réteg lesz,szép bőr! Tegnap nagyon durván néztem ki.alapba elég érzékeny a bőröm... nagy piros foltok voltak,véraláfutások és be is dagadt kicsit. Szörnyű látvány,hát még az arc tulajának! Az érzésről nem beszélve! Hiába tudom,h ettől szebb lesz,most még csak azt látom amit... :S Nehéz ez egy nő számára... és akkor menj emberek közé (alapozó nista semmi!),viseld el,h megbámulnak,kérdeznek és nem állhatsz le mindenkivel megmagyarázni neki,h mi a helyzet!
Várom nagyon az eredményt,de addig még sok kezelés vár rám,sok fájdalommal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése