Az Aupair-kedésről most letettem,de legalábbis nem erőltetem.Voltak családok,akikkel beszéltem is,volt,aki "nem kért" belőlem a végén és van aki mai napig "nem döntött".Érdeklődő most is van,naponta kapok értesítést családoktól. De átgondoltam és csak az időmet pazarolnám ezzel a munkával. 1 évig lakni idegenekkel,mindig velük lenni, vigyázni a gyerekre/gyerekekre,megérteni őket,makacskodnak,bajuk lesz,mentőt hívni,stb. Nem egyszerű így,hogy nem tudom még a nyelvet,nagy felelősség, havi 260 euro-ért.
Inkább várok és másfajta munka után nézek,ahol uúgy rá lennék kényszerülve arra,hogy beszéljek plusz még meg is fizetnének rendesen.Egyre több ember hagyja el az otthonát,a családját,a barátait azért,hogy 1 fokkal jobban élhessen. Én sem luxusra vágyom,hanem egy élhetőbb életre,de nem csak magamnak,hanem a szüleimnek is, hogy haza jöjjek és letegyek az asztalra x Ft-ot, hogy tessék ezt nektek adom,vegyetek fát télre vagy menjetek el 1 hétre nyaralni vagy ami kell éppen.Bár őszíntén szólva igazán fáj a szívem egy x6-os BMW-re! :D
Pár napja elgondolkodtam az elmúlt 11 hónapon, történt megint sok jó és rossz is,ahogy ez lenni szokott.Sajnos hibáztam én is és mások is,így kapcsolatok romlottak meg,pedig én tettem lépéseket az javításra,de mindig nem fogok lenyelni mindent.Mostanra kicsit betelt a pohár,hogy Teréz anyáskodtam és fele annyit nem kaptam vissza se segítségből,se szeretetből.
Rossz érzés szembesülni azzal, hogy senkinek nem jelentesz annyit,mint amennyit neked ők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése