2014. június 28., szombat
2014. június 3., kedd
képek
"Ízek, imák, szerelmek" c. film vagy pedig :
álomnyaralásom helyszíne
Itthon.
Így utólag belegondolva, nem biztos, hogy még egyszer belevágnék ebbe az utazásba. Megbízni egy vadidegen férfiben, hmm... néha nem vagyok normális vagyis merész vagyok, ami kockázatos.
12-13órát utaztam kocsiban, néha rám jött, hogy sétálnék egyet, mert hiába tudtam kinyújtani a lábamat, nem volt az igazi. Egyszer aludtam kicsit, de nem is volt alvás, mert végig hallottam mindent. Őszíntén szólva, nem akartam elaludni, nem mintha éberen meg tudtam volna akadályozni, ha épp elrabolni készülnek. De érdekelt is, hogy merre megyünk, hol tartunk, jobb volt fent lenni. A sofőrrel nem volt gáz, csak picit fura volt, nem ismerem milyen ember, de néha mikor viccesre fogtam a figurám,ő nem nevetett vagy még meg is kérdezte, hogy Miért mondtam azt.. na mindegy. Viszont le a kalappal előtte, ahogy levezette ezt a távot, kisebb dugók és nem kicsi autóforgalomban. Útközben aztán volt mit nézni! Románok,bulgárok,stb. kocsi full megpakolva, cigiztek 1000el... voltak egyedi autók is, főleg svájciaknak, mert ők megtehetik. Volt egy család, hátul utazott 1 kutyus, még mondtam is, hogy de aranyos, de fiúk mondták, hogy szabályosan ketrecben kellene utaznia, mert, ha hirtelen be kell fékezni, akkor a kutya már nem fog annyira aranyosan kinézni. Ebbe bele sem gondoltam és már haragudtam is a családra, hogy miért nem figyelnek a biztonságára. Fél2 felé értünk be Bécsbe, annyira szép volt, mintha New York-ban lettünk volna, magas épületek, minden kivilágítva, ha kell ha nem! Aztán M.o.,megálltunk pihenni,pisilni, sajnos a WC már elárulta,h itthon vagyunk: el volt dugulva, undorítóan nézett ki, szappan sem volt...pár órával előtte meg fotocellás ajtó nyilott előttem és 1 teljesen igényes mosdó fogadott, szóval fúú de nagy különbség van..
Reggel fél6-ra értem haza, kiszálltam, amíg szüleimet vártam, erre jött pár részeg,talán drogos fiatal a kisebbségből, Csütörtök reggel fél6kor! Minden normális ember akkor még alszik vagy már munkába készül, ezek meg... megláttam őket és csak megerősödött bennem, hogy erre én nem vágyom, egy ilyen környezetben élni, kössz nem! :(Később még a rendőrök is meglátogatták őket,"hatalmas" tiszteletet kaptak.
Szóval itthon vagyok, végre nem vagyok rosszul, mint utoljára,de... nincs meg az érzés, amit az elmúlt 4-5 hónapban éreztem kint Németben, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, a családommal, barátokkal, sétáljunk,stb. Hanem csak fekszem az ágyon, oké itthon vagyok, megismerem, mert itt nőttem fel,de ennyi. Első 5 nap az családlátogatással telt, meséléssel, nekem unalmas, mert én tudom mi történt :D Most kezd már több időm lenni, kicsit pakolgatni itthon, rendezni a papírokat, szanálni, stb.
Még van 2 hetem itthon, nem sok.
12-13órát utaztam kocsiban, néha rám jött, hogy sétálnék egyet, mert hiába tudtam kinyújtani a lábamat, nem volt az igazi. Egyszer aludtam kicsit, de nem is volt alvás, mert végig hallottam mindent. Őszíntén szólva, nem akartam elaludni, nem mintha éberen meg tudtam volna akadályozni, ha épp elrabolni készülnek. De érdekelt is, hogy merre megyünk, hol tartunk, jobb volt fent lenni. A sofőrrel nem volt gáz, csak picit fura volt, nem ismerem milyen ember, de néha mikor viccesre fogtam a figurám,ő nem nevetett vagy még meg is kérdezte, hogy Miért mondtam azt.. na mindegy. Viszont le a kalappal előtte, ahogy levezette ezt a távot, kisebb dugók és nem kicsi autóforgalomban. Útközben aztán volt mit nézni! Románok,bulgárok,stb. kocsi full megpakolva, cigiztek 1000el... voltak egyedi autók is, főleg svájciaknak, mert ők megtehetik. Volt egy család, hátul utazott 1 kutyus, még mondtam is, hogy de aranyos, de fiúk mondták, hogy szabályosan ketrecben kellene utaznia, mert, ha hirtelen be kell fékezni, akkor a kutya már nem fog annyira aranyosan kinézni. Ebbe bele sem gondoltam és már haragudtam is a családra, hogy miért nem figyelnek a biztonságára. Fél2 felé értünk be Bécsbe, annyira szép volt, mintha New York-ban lettünk volna, magas épületek, minden kivilágítva, ha kell ha nem! Aztán M.o.,megálltunk pihenni,pisilni, sajnos a WC már elárulta,h itthon vagyunk: el volt dugulva, undorítóan nézett ki, szappan sem volt...pár órával előtte meg fotocellás ajtó nyilott előttem és 1 teljesen igényes mosdó fogadott, szóval fúú de nagy különbség van..
Reggel fél6-ra értem haza, kiszálltam, amíg szüleimet vártam, erre jött pár részeg,talán drogos fiatal a kisebbségből, Csütörtök reggel fél6kor! Minden normális ember akkor még alszik vagy már munkába készül, ezek meg... megláttam őket és csak megerősödött bennem, hogy erre én nem vágyom, egy ilyen környezetben élni, kössz nem! :(Később még a rendőrök is meglátogatták őket,"hatalmas" tiszteletet kaptak.
Szóval itthon vagyok, végre nem vagyok rosszul, mint utoljára,de... nincs meg az érzés, amit az elmúlt 4-5 hónapban éreztem kint Németben, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, a családommal, barátokkal, sétáljunk,stb. Hanem csak fekszem az ágyon, oké itthon vagyok, megismerem, mert itt nőttem fel,de ennyi. Első 5 nap az családlátogatással telt, meséléssel, nekem unalmas, mert én tudom mi történt :D Most kezd már több időm lenni, kicsit pakolgatni itthon, rendezni a papírokat, szanálni, stb.
Még van 2 hetem itthon, nem sok.
2014. május 23., péntek
Gyere be gyorsan!
Este lett, be is sötetedett, värtam a hullocsillag hegyeket.
Kiälltam az udvarba, egy pokroccal magamat körbecsavarva.
Szememet az egboltra vetettem, az erdöböl nesz, zajok mellettem.
De nem feltem, csak kerestem, a szememmel egy csillagot.
hogy kivänjak, kicsit, nem nagyot.
De csak a repülök fenye villog, meg emlekek a fejemben,itt-ott.
Oriäsi az egbolt...Csillagok! Olyan messze vagytok.
Kiälltam az udvarba, egy pokroccal magamat körbecsavarva.
Szememet az egboltra vetettem, az erdöböl nesz, zajok mellettem.
De nem feltem, csak kerestem, a szememmel egy csillagot.
hogy kivänjak, kicsit, nem nagyot.
De csak a repülök fenye villog, meg emlekek a fejemben,itt-ott.
Oriäsi az egbolt...Csillagok! Olyan messze vagytok.
2014. május 21., szerda
..es a pasik meg mindig k.va gäzak!
De tenyleg! Az összes ki van pattintva, mint valami Amerika kapitäny, egy kettön olyan V kivägäsu polo feszül, mintha elötte a kutyäja jätszott volna vele. A profiljuk meg vagy az arcukat mutatja rohadt közelröl, vagy apa/kamu kocsijät vagy az Adonisz/kamu hasizmukat. Hetvegente ha kell, ha nem buli, melo ältaläban valami kis keves fizikai munkät igenylö dolog,de valahonnan megis van penzük szolira, kondiberletre, kocsira, benzinre, bulizni,stb. Szövegük szinte ugyan az, beköszönnek, a haladok mär valami becenevet is adnak neked, megkerdezik, hogy vagy, de csak mert megis irni kellene meg valamit, ja es erröl mär eszükbe is jut mennyire sexinek talälnak biztos szomjas vagy, menjetek inni es, ha mär iszunk akkor...Ezt igy mind 2-3 perc alatt! Ha a välaszaid pedig nem tartoznak bele az Igen, Jo, Mehetünk, stb. szokategoriäba mär passzolva is vagy! De tenyleg. Nincs kecmec, akarsz idegennel talälkozni, bulizni, inni, felmenni hozzä vagy nem. Döntsd el 2 perc alatt.
Anyuek meg nem igy ismerkedtek. :(
Anyuek meg nem igy ismerkedtek. :(
Tavol lenni, erösnek maradni, kitartani.
Aki önszäntäbol vagy räkenyszerülve, de tävol van a szeretteitöl, mindegy milyen jo helye van, olyan jo nem tud lenni, mint az igazi otthona. Szeretek itt elni Nemetorszägban,a levegö friss es päräsabb, toväbb van fent a nap, igy este 8 utän meg mindig vilägos van, az emberek barätsägosak, idegen köszön az idegennek, gyönyörü a täj, persze egy idö utän valakinek lehet unalmas az ällando Alpok hegyeit lätni! Annyiszor fotoztam mär le, mert meg akarom osztani a többiekkel,amit lätok, mert annyira erdekes es gyönyörü: ällok kint az udvaron, vakit a nap, elnezek a tävolba, lätom a kek Alpokat es a csucsokon havat! Pedig mär Mäjus vege van! Ami mär kevesbe lenyügözö az az etelek ize! 9 honapja vagyok itt, ennyi idö utän mär hozzä szokhatna a szäm a helyi izekhez,de nem megy! Van amikor napokig nem kivänok semmit enni, persze aztän eszek,mert enni muszäj. Hiztam is, a merleg szerint! De en a levegöre fogom, tenyleg! :D Van valami terfogatnövelö hatäsa, ezert is olyan terebelyesek a nemetek! :P Ami szinten häträny, hogy haza kell jutni, valahogy valamivel, valakivel nem kis összegert! Ezt a reszet nem szeretem es nem is fogom. Repülövel a legegyszerübb,de most nem tehetem meg, hogy azzal menjek, mert, ha itt akarok maradni meg, minden euro-mra szükseg lesz, hogy egyedül elboldoguljak. Interneten talältam egy csoportot ahol föleg magänyszemelyek hirdetik ki, mikor, merre megy haza Magyarorszägra! En meg 1etlen 1 embert talältam,aki nem megy a fövärosba, hanem Pecs fele,ami nekem mär eleg! 1 het mulva ilyenkor mär lassan huzhatom is a cipömet, foghatom a böröndömet es indulhatok a 1,5 oräs vonat utra es, ha nem keveredek el sehol, akkor a celban värni fog 1 idegen ember, akiben most kenytelen vagyok megbizni es elindulunk haza, 12 ora! El sem tudom kepzelni 12 orän ät miröl fogunk dumälni!? Remelem jo arc, azt sem bänom most, ha az a beszelös fajta, legaläbb nem alszik be a volän mögött! Aztän 2,5 het otthon, tudom mennyire semmire nem eleg, de legaläbb most mär szep idö van, Karäcsonykor azert mäs volt, beteg is lettem, remelem most nem leszek! Izgulok!
2014. május 20., kedd
Stop.
Szeretek egyedül lenni. Ez baj?
Szeretek egyedül lenni es gondolkozni, agyalgatni, hallani a sajät hangomat. Nem vagyok az a rohanos tipus, semmiben, mert nem ertem meg mire jo. Miert jo bärmit is gyorsan veghez vinni? Hogy lehet akkor äterezni a lenyeget, megelni es ätelni!? Elö kell kesziteni az idöt, hogy szepen tudjuk fogadni ami jön, hogy legyen idönk räöszpontositani, tudatositani magunkban, felkeszülni rä. Aztän mikor megerkezik, tudjuk elvezni es ne akarjunk mindent azonnal, egyszerre, itt is idö kell, ahogy a vegen es, mikor megy, mikor bucsuzik,mert minden veget er egyszer.Elavul, elkopik, elillan,elhervad, kiszärad,meghal.Nekünk pedig le kell zärni, az elejetöl äträgni, ertelmezni, amit kaptunk vagy veszitettünk a dologgal, elfogadni es bucsut venni.Ne tegyük gyorsan, mert kesöbb mindig vissza-visszajön hozzänk az a szemely, az az erzes, az az illat...
Tehät ne pattanj ki az ägybol, kicsit meg feküdj, nyitogasd a szemed, idd lassan a reggeli kakaodat, rägd meg 30szor a szendvicsedet, de föleg szeress szepen es lassan, hogy sokäig tartson es minel kesöbb kelljen bucsut venned.
Szeretek egyedül lenni es gondolkozni, agyalgatni, hallani a sajät hangomat. Nem vagyok az a rohanos tipus, semmiben, mert nem ertem meg mire jo. Miert jo bärmit is gyorsan veghez vinni? Hogy lehet akkor äterezni a lenyeget, megelni es ätelni!? Elö kell kesziteni az idöt, hogy szepen tudjuk fogadni ami jön, hogy legyen idönk räöszpontositani, tudatositani magunkban, felkeszülni rä. Aztän mikor megerkezik, tudjuk elvezni es ne akarjunk mindent azonnal, egyszerre, itt is idö kell, ahogy a vegen es, mikor megy, mikor bucsuzik,mert minden veget er egyszer.Elavul, elkopik, elillan,elhervad, kiszärad,meghal.Nekünk pedig le kell zärni, az elejetöl äträgni, ertelmezni, amit kaptunk vagy veszitettünk a dologgal, elfogadni es bucsut venni.Ne tegyük gyorsan, mert kesöbb mindig vissza-visszajön hozzänk az a szemely, az az erzes, az az illat...
Tehät ne pattanj ki az ägybol, kicsit meg feküdj, nyitogasd a szemed, idd lassan a reggeli kakaodat, rägd meg 30szor a szendvicsedet, de föleg szeress szepen es lassan, hogy sokäig tartson es minel kesöbb kelljen bucsut venned.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)