A regi nota.

Sajnos en olyan vagyok, hogy dolgok, törtenesek,kepek nagyon bele tudnak mäszni a lelkembe, aztän csak napokig agyalok rajta, hogy ki a hibäs, miert,stb. Több, mint 3 honapja vagyok tävol a csalädomtol,a szeretett szemelyektöl. Az internetnek köszönhetöen, na meg a telefonnak, mindig hallok felölük es en is jelt adok magamrol. Szüleimmel beerem Vnaponkent 1 Skype hivässal meg hetköznap 1 2telefonhivässal. Igazäbol nincs mit meselnem, nekik sincs, dolgoznak,eldegelnek. Ami mär bänt,az a sajät testverem, u.testvereim,regi barätaim erdeklödesenek hiänya. Mindig en vagyok az,aki räjuk ir, hogy ugyan irjanak mär pär sort magukrol.Mert öszinten erdekel, különben nem is irnek nekik. Aztän irnak vagy nem,vagy csak pär nap mulva. Magyarul lofasz nekem, le vagyok ejtve,ennyi.
Emlekszem közülük hänyan "jajgattak", hogy egyedül kijövök Nemeto.-ba, mennyire fogok majd hiänyozni, jelentkezzek gyakran blablabla. Ugy lätszik ez az official szöveg. :( Legszivesebben elejük ällnek,egy kis ideig neznek a szemükbe es löknek rajtuk 1 nagyot,hogy majd hätra esnenek! Hogy erezzek, hogy fäj.Nekem,nem nekik. Valoszinü ez sem erdekelne öket.
Ezen csak en bosszankodom, örlödöm.Nem kellene,mert ök sem teszik.
4het mulva haza indulok.

Mikor megvan.

Szerintem minden egeszseges pärkapcsolatnak az az egyik legnagyobb titka, hogy a felek a legjobb barätai egymäsnak.Szinte mindent tudnak a mäsikrol, el tudnak beszelgetni bärmiröl,bärmikor.Szerencses vagyok, mert en ismerek egy ilyen szemelyt es jo erzes es kell az ilyen barät a mai vilägba. Most is 1000 km tävol van, de mindennap chatelünk, ö tartja a szavät. A baj azzal van, hogy ö szeret, nem tudom mennyire, de, hogy jobban, mint en öt az biztos. Szoval erzelmileg nem vagyunk egy szinten, nem is voltunk. En soha nem ereztem, hogy szerelmes lennek bele, mert minden megvolt/megvan köztünk, tenyleg, mint könyvnek a borito, autonak a kerek, ugy passzolunk egymäs szemelyisegehez, de az az egy, az a szikra az belölem hiänyzik es ez baj.Vagyis nem lenne baj, ha ö is csak barätkent tekintene räm. Igy pedig nekem sokszor van büntudatom. Nem szeretek vele erröl beszelni, mert az olyan lenne, mintha azt mondanäm "Azert meg barätok maradunk, ugye!?"-ez szar. Nem is tudom, ö hogy tud engem ilyen kitartoan szeretni, mär, ha szeret. Pont az ilyen pasik erdemelnek meg, hogy vegül beteljesüljön a kivänsäguk. De, ha nem vagyok szerelmes, az nem eleg, hogy csak szeretem, mint embert, mint barätot, mert ettöl meg nem ö... nem is tudom befejezni ezt a mondatot. Ki ö?
Felek is, mert ha hagyom öt elveszni mellölem, valoszinü nem talälok meg egy ilyen megertö embert es meg fogom bänni, lehet eletem vegeig bänni fogom. De szerelem nelkül hogyan csinäljam? :(
Utälom ezt a helyzetet mär 8 honapja lassan!

Tanulj esöben täncolni!

Mäs tudni es mäs megelni valamit.
Tudtam, hogy lesznek majd nehezebb idöszakok, elöbb vagy utobb eler az a pillanat, mikor eselyem sem lesz nem megtörni... .. .Nehez beilleszkedni 1 mäsik, idegen csalädba, mikor neked is van Csalädod. Nehez reszt venni csalädi esemenyen ugy, hogy ne jutna eszedbe a sajätod. Itt is ugyanugy müködik minden, mint mäs normälis csalädokban, köszöneskor puszi,öleles, telefonhiväsok, szorakozäs, fotok, vacsora, italok, elmenybeszämolo... es akkor,mint a nyäri viharok idejen a villäm csatttt! Eszembe jut, hogy milyen volt mikor haza ertem, otthon värtak, vagy csalädi ebedkor kinel mit ettünk, mikröl beszeltünk, milyen emlekeket hallgattunk meg ezerhuszonhatodszorra is,...milyen erzes, mikor a tesom jött es agyon szoritott,en meg hagytam magam vagy apa mikor megölelt vagy mikor anya elkattintott a kedvenc online jätekärol es szolt,hogy menjek gyorsan, megint elnyomta...ereztem a gombocot a torkomban, felkaptam a kabätomat es kisiettem az etterem udvarära,de az sem volt eleg, kellett egy hely, ahol -akkor mär biztosan tudtam- kisirhatom magam, fenyes nappal. Fa alatt egy pad, tökeletes. Esni kezdett, de engem nem ert el. Nagyon nagyon kicsinek es gyengenek ereztem magam.

BLUHD

...lehetne a mottom is: "Bitte langsam und hoch Deutsch!" :$ :)

Müüüde

Itt Nemetorszägban különösen komolyan veszi a termeszet azt, hogy Ösz van.
Nem eleg, hogy 1,5 hete mindennap esik, fuj a szel, süt a nap,de hideg van... meg hiänyzäs is van!
(..mert az en meleg csalädi feszkem nagyon messze van. :( )

Tehetnem..

Amikor az ember egyedül marad, magära van utalva, akkor eldöntheti, hogy feladja, egyszerübb, gyorsabb. Avagy a kiväncsisägbol eröt meritve, minden nappal erösebb lesz a hite. Hogy biztos jol döntött, tudva, hogy ez az ut a nehezebb, mert mindig lesz 1 akadäly, 1 problema, de miutän tuljutsz rajta... be lehet inteni az Eletnek: "Köszi! Szia! Ennyit tudsz!?"
A lenyeg, hogy mindenböl, amid csak van, elönyt kell koväcsolni, a termeszetedböl, az adottsägaidbol. Es en kiväncsi vagyok, ezert haladok,kiväncsi vagyok mi van bennem, mennyi van bennem, mi az ami jär nekem.

Uton a Jövö fele.

Reg irtam.Sok minden törtent, söt szinte 180 fokos fordulatot vettem, földrajzilag 1000 km-re Ny-i iränyba. Több ,mint 1 eve tervezem, hogy vältoztatok es ennyi idö kellett nekem, hogy összejöjjön, amire pedig kicsit büszken gondolok, hogy nem irogattam, hivogattam embereknek, hogy tudnak-e munkät, szoljanak, segitsenek.Nem! En magam kezdtem tanulni ezt a fränya nyelvet, en regiszträltam,en irtam meg idegen nyelven a bemutatkozäsomat, en tartottam a kapcsolatot,en terelgettem magam, en nyomtam rä a "Videohiväsra" es vegül nekem sikerült! Na igen es onnantol kezdve komolyra fordult minden a kisse szürke kis nyugivilägomban. Elmondani a csalädnak,hogy akiröl talän a legkevesbe gondoltäk volna,a "kis" Eszterke bizony felnött, sajät akarata van es bätorsäga. Bevallom,akkor meg en sem tudtam felfogni mire is vällakoztam, föleg erzelmileg. Bementem a fönökasszonyhoz es 4 ev munkäjät megköszönve felmondtam., visszaszämläläs. Az a 4-5 het eleg stresszes es felszabadult volt szämomra,tenyleg annyira szabadnak ereztem magam,viccesnek tartottam,hogy felmondtam es csak vagyok. Persze ott volt a mäsik resze,a csaläd, a barätok, akiket szeretek,akik mellett nöttem,fejlödtem,alakultam...mindtöl el kellett bucsuznom,de bucsu..!? Nem szeretem,nem ertek hozzä,ha tehetem inkäbb szo nelkül lelepek. Mert mit is lehet mondani ilyen szitukban? Meg most is tisztän fel tudom idezni a nagyszüleim, a szüleim,a tetsverem arcät, a mozdulatait,mind küzdöttek a könyekkel, tul akartak lenni rajta. En meg csak azert sem törhettem meg,mert,ha engem sirni lätnak,akkor ök hogy a fenebe älljäk meg!? Mosolyogtam, viccelödtem, mint aki csak vlmi nyäri täborba keszül.Aztän kocsiba ültem es elindultam.
43 napja tävol vagyok tölük, 1000 km-re. 43 napja nem ölelt meg senki, nem kaptam puszit,szinte ugy erzem megkemenyedek lassan. Komolyan,ha az ember sokäig idegen közt el,akik persze kedvesek, de megiscsak 1 honapja ismered öket, kihül a szive, erzelmileg buta lesz. Nagyon hiänyzik. Mindennap van egy olyan pont, mikor fel akarok ebredni otthon,a szobämban, az ägyamban a fal mellett,mert nem birom. De rögtön utäna megszolal 1 hang belül, hogy ne nyavalyogjak, hiszen ezt akartam, vältani, mäs eletet, egy szebb jövöert. Öltözz fel es csinäld a dolgod,az idö meg majd telik. Nehez nagyon es ezt csak olyan tudhatja, aki volt mär tävol az elözö eletetöl.

Jestetten, Nemetorszäg