Itt van az ősz, itt van újra!

Reggel 8-9 óra körül lehetett, fújt a szél, a függöny legyezett, fáztam,magamra húztam a takarómat és megkezdődött a 100% -os szigetelés, magzatpóz felvétele és folytattam az alvást. Aztán kopogás a párkányon.halkan majd egyre erősebben majd dörgött egyet! Kinyitottam a szememet, "Mi a fene!?" nézés a plafonra, kotorászás teló után, Moto said: 1 September meg h Have a nice day! Egyértelműen tudatta velem a környezetem,h beköszöntött az ősz! Én pedig aludtam tovább! :D Basszus szombat van!

Smjer Hrvatska!

Tegnap voltunk a munkatársakkal Dárdán! Reggel fél7-kor indultunk, azon nevettek, hogy úgy néztem ki, mint aki egész éjjel szívott! Elég nehéz képbe kerülni, ha az ember egész héten éjszakás.Ráadásul pénteken 5re haza érni majd 3-ra visszamenni dolgozni, hogy másnap el tudj menni Horvátba, azért odab*sz a szervezetnek, főleg ilyen melegben... Már az út elején azt hittem menten bepisilek annyit nevettünk és még vissza volt 1.5 óra utazás és pár üveg pálinka... :) 8 körül érhettünk oda,már akkor nagyon meleg volt, fogadtak minket, 1nő meg 1 pasi tudott magyarul és ennyi! Reggelire "csevapcsicsát" kaptunk frissen, aztán körbe jártuk a környéket, volt 1 nagy tó parkkal. El kezdtünk gyúrni a röplabda meccsre,a homok megégette a talpunkat! 200 embert vártak oda,közel sem voltunk annyian,de a hangulatot azt adtuk,ahogy szoktuk! Kisebb horvát férfi fanclubunk lett! Vittek minket motorral meg ment a szöveg... csak sajnos nem értettük nagyon egymást, maximum németül vagy angolul meg mutogatással! Vicces volt nagyon! Később odaért pár horvát postás nő,de mint kiderült semmi kedvük a 45 fokos forróságban röpizni.. azért nyomtunk 1 gyors meccset,aztán v.ültünk a fa alá sörözni! :D Ebédre babgulyás félét kaptunk, az is finom volt. A sör a pálinka meg minden pia ingyen volt, éltünk is vele rendesen. Életemben nem ittam még 1 nap annyit,mint tegnap, 2x berúgtam,ha nem 3x! :D És miért is ne a fiatal pincér fiú volt Horvátország félistenének helyi képviselője!!! Awwwww...A srác magasságra,szélességre,arcra, színre mindenre 5ös skálán 10es volt és félmeztelenül szolgált fel! Büntet! Ja és volt 1 öccse meg még 1 öccse.... előző is jó pasi volt, utóbbi pedig lesz! ;) Már úgy voltam,h induljunk haza,mert nem lehet kibírni,annyira jó volt,h már rossz! Annyira kíváncsi lettem volna rá,de másrészt úgy voltam vele,h semmi értelme,mert kb. soha nem fogom viszont látni,stb. Úgyh nem nyúltam hozzá a mézesmadzaghoz!
Ez az út arra is jó volt,hogy kicsit megismerjük jobban a másikat,ne csak az éljen bennünk,amit melóban látunk belőle.

Balaton.

Most vettem észre, hogy nem is írtam jegyzetet az idei nyaralásról! Júliusban voltunk, 4-en, azokkal akikkel most már nem vagyok jóban... :( (mondom fura az élet) Csak 4 napra tudtunk kiszakadni a munkás 7köznapokból és az idő se volt alkalmas fürdésre, napozásra, mégis jól telt el. Esténként piázgattunk, sétáltunk a parton,csocsóztunk, biliárdoztunk... Ebédeket főztünk vagy étteremben ettünk. Vicces, 4ünknek volt 2 nagy szoba, nagy étkező nappalival, konyhával és a legjobb: 2 fürdő káddal/zuhanyzóval,WC-vel plusz külön 1 WC! :D Ez a nyaralás se jött volna össze,ha nem szervezkedem...

Most augusztus 19-én pedig boglári bornapokra néztünk fel nővéremmel, u.tesómmal.Nagyon meleg volt, napoztunk, fürödtünk,bár a víz írtó kicsi volt! Este tomboltunk kicsit Nagy Feróra :) tűzijáték majd indulás haza! Hajnali 1 után érkeztünk meg! Nagyon fáradt voltam.Talán ez volt idén az utolsó,hogy a Balatonon voltam.Valamiért nagyon szeretek ott lenni. Képes lennék egész nyáron fent lenni, esténként borozgatni, koktélozni a parton vagy egy stégen! Magával ragadott a varázsa annak a helynek.

Egy nyelvvel több...

Találtam egy tanárt, aki elvállalt engem és németet tanít! Már 3 órán vagyok túl, eddig jó a hangulat egész ügyes is vagyok (állítólag)! Sajnos a nyelv iránt érzett "szeretetemet" még nem küzdöttem le, azzal a hülye kiejtésével, a sok szabállyal plusz kivételekkel! De. Nem adom fel és 3műszak mellett igyekszem mindig észnél lenni és magamba szívni a tudást! Muszáj,mert menni akarok innen,de biztosra kell mennem,HA majd ott tartok. Valahol irigylem, viszont tudom is,hogy nem jól csinálják,akik egyik napról a másikra szinte nulla nyelvtudással nekivágnak külföldnek, ráadásul még se lakhelyük, se munkájuk nincs! Nem értem honnan ez a bátorság, ők miért nem félnek és én miért!?
Néha magamban azzal viccelődöm, hogy "Egy magyar lány angol telefonnal Ausztriában.." merth. a telómon angol a menü.... :D vicces,h ilyen "soknyelvű" vagyok/leszek! :) Várom már!

Valami megint véget ért...

Ez a felnőtt kor tényleg sok mindenre megtanít, sok rossz dolog történik velünk, de azért, hogy abból tanulva és levonva a következtetést ne kövessük el megint újra. Azt is megmutatja neked, hogy mennyire csak állomások vagyunk egymásnak, azok akik az életedbe belépnek ki is fognak lépni,valaki előbb ,mint gondolnád. Volt egy legjobb barátnőm (azt hiszem ez a helyes ige idő most már) és 1 hónapja történt valami, ami megváltoztatott mindent. Egy chat beszélgetés meggondolatlan sorai feje tetejére állították a világot. Hibáztam én is, beláttam, bocsánatot kértem rögtön, nem is egyszer... hibázott a 3. fél is,de mivel nem történt semmi, nem is lettem volna képes megtenni, ezek a gondolatok átfutottak a fejemben,de másnap reggelre már el is szálltak messzire. Egy darabig még küzdöttem a bocsánatáért, igyekeztem felnőttként viselkedni,ami nem volt számomra könnyű. De hetekig le voltam szarva, én voltam maga a sátán, mit sátán....maga a ribancok főribanca, az áruló...Biztos,h a barátnőmnek nem esett jól, csalódott bennem,de amit utána én kaptam tőle, az sokkal sokkal több volt, mint amit megérdemeltem.A 23 évem alatt nem beszélt velem/rólam úgy SENKI, ahogy ő.Ő a legjobb barátnőm. (Mi lett volna,ha történik is valami?!) 3-4 hét múltán elértem azt,h normális levelet kaptam tőle vissza és köszönünk egymásnak,de ennyi. Az elején el sem tudtam képzelni mi lesz ezután, nélküle...mindennap bőgés, 7végénte kb, plafonbámulás és kattogás. A sok gondolkodás után egyre jobban úgy éreztem,h nem kell nekem rosszul éreznem magam,bocsánatkérés megtörtént,megpróbáltam a békítést is... teltek a napok,7végék és mással foglaltam le magam. Képeket készítettem, sokat voltam a nővéremmel és néha még bűntudatom van,de nem hiányzik, nem érzem azt a hatalmas űrt! Nem tudom ő h érez,de,ha nem akar békülni és apró jelekkel sem mutatja,h érdekelném kicsit is,akkor nem is számítottam neki annyira,mint ő nekem. A dologban már csak az fáj, h a 3. fél megbocsátást nyert,pedig sok van a listáján!Ő boldog,visszakapta,én nem.1,5-2 év barátsága -mozik,bulik,nyaralások- így ért véget.Itt esett le,mit is takar az h "csak állomások vagyunk egymás életében", és tényleg.
Most kiadó a legjobb barátnő hely  a szívemben, bár már abban sem vagyok biztos, hogy akarok-e legjobbat,nem-e elég simán 1 barát.

Idővel.

 Van ez a "jövőkép-sablon", ami úgy néz ki, hogy a gyerek tanul,felnő és mikor eljön az ideje,megérik rá, elhagyja az otthonát, a szüleit, testvérét, hogy saját életet kezdjen. Végülis erről szól az élet, mindenkinek meg kell találnia önmagát, meg kell "csinálnia' az életét,ami élni fog,úgy ahogy szeretne!

 Ez az egész egy hosszú folyamat, években kell mérni. Bennem is felütötte már a fejét ez a fészekelhagyós projekt,bár a legelső ilyen érzés nem tudom mikor hasított belém. Mostanában viszont egyre gyakrabban képzelem el egyedül, önállóan az életemet.Van,hogy totál beleélem magam,alig várom,de tudom azt is jól,hogy nagyon nehéz is lesz, főleg amilyen én vagyok...

 de tényleg egyre erősebben él bennem ez az érzés, hogy ideje készülődnöm. Szeretem ezt az országot,szép helyek vannak,de a kormány és az állandó negativitás az emberekben lehúzza, leszívja a mai fiatalokat! Nekem innen mennem kell! Azért, hogy nekem jobb legyen. Folyton másokért aggódom, másokat féltek, másoknak segítek, magamat pedig hagyom a legvégére! De most minden rajtam áll vagy bukik!
Ki kell tartanom az álmom mellett, követnem kell az oda vezető utat.

Úgy érzem, mintha minden be lenne lassulva körülöttem vagy csak túlságosan türelmetlen vagyok.Az agyam csak jár, mit-hogyan-mikor kellene?
Még soha nem kellett ennyire önállónak lennem,mint amire most készülök. A jövőm előttem van és szép lassan a jelenem lesz.

Új szerzeményem

Még kisgyerekként úgy gondoltam, tetoválása csak a gengsztereknek, nagyfiúknak, focistáknak, stb. van! :D A koi halam után magamra varrattam a "Rebirth" szót.A papám (már nem él) nagyon szépen írt, neki az "alapírása" gyönyörű volt, úgyhogy a stílus neki köszönhető! A szó "újjászületés" egyrészt a nővérem nevének jelentése is, másrészt számomra egy nagyon fontos érzést is jelent: persze magamból indultam ki,de általános dolog, hogy életünkben vannak olyan helyzetek, dolgok, amik iszonyat nagy kitartást, (lelki)erőt követelnek meg tőlünk, addig talán még mi magunk sem vagyunk tudatába milyen erősek is tudunk lenni, ha akarjuk.Amint megoldottuk az utunkba gördülő akadályt (lehet ez 1 hosszú kapcsolat végleges lezárása,egy szerettünk elvesztésének elfogadása...), "túléltük". Megcsináltuk, mert akartuk,mert erősek voltunk,nem féltünk.Ez egy fajta újjászületés érzésével tölt el.Ha ezt a szót olvasom, hallom mindig ez jut eszembe és ez nekem pozitív és most már rajtam van,velem van!

 mindkét tetkómra büszke vagyok és nem bántam meg, mert számomra fontos üzenetet hordoznak: