Mr. "Kedves", Mr. Aki.

Mr. Kedves több, mint egy hete egyáltalán nem jelentkezik. Őt konkrétan nem is sajnálom, korábban már írtam, hogy nem passzolt ő hozzám. Inkább csak próbálom megérteni őt és a hozzá hasonlóakat, hogy mit élhetnek át, mi jár az agyukban. Megismernek valakit, három hétig okés minden, aztán dobjuk azt a valakit, pár hét szünet, se kép, se hang, majd ismét megkeressük azt a valakit, megint két-három hétig okés minden, majd ismét se kép, se hang. Utálom, mikor valakinek nincs véleménye vagy van, de nem hajlandó megosztani veled. Értem ezt pl. arra, mikor megírtam neki, hogy szerintem rosszkor, rossz helyen találkoztunk, nem ugyanazt akarjuk a másiktól és a kisregényemre, másnap (!) jön egy kacsintós jel! Egyetlen egy Alt Gr plusz kérdőjel lenyomva majd Shift kilenc!!! Éljen a 21. század... Vicces, hogy mikor itt hagyta pár holmiját én később eltettem szem elől, ez egy csaj lakás, egy szingli csaj lakása és nem beszéltünk róla, hogy ő akkor most a pasim, mikor ezt megtudta, fel volt háborodva, de akkor még visszajött. Másodjára mindent úgy hagytam, ahogy hagyott, hozzá sem nyúltam...  kapja is minden reggel ill. zuhanyzáskor a szitkokat a fogkefe meg a tusfürdő.
Mr. Aki, akin nem tudok kiigazodni. Nem tudom eldönteni, hogy csak én képzelem bele, mert bele akarom vagy tényleg egy játékot kezdünk játszani. Én értem magamat, hogy miért teszem vagy tenném, de, hogy ő!? Oké, pasi. A tiltott gyümölcs pedig mindennél izgatóbb. A szemkontakt állandóan megy, meg a beszólások, ha útjaink keresztezik egymást. Észre vettem, hogy kezdem keresni a fizikai kontaktot is, de azt is, hogy néha meg teljesen visszafogom magam, próbálom, mintha nem mellettem állna, pedig ott van. Ő is, mintha évődne, szóljon hozzám vagy sem vagy majd később, máskor? Legyen arra dolga amerre nekem van vagy az már sok, feltűnő? Múltkor felajánlotta, ha van kedvem, járjak vele konditerembe. Van tagságim, amit havonta fizetek, de mivel lusta vagyok vagy épp 9 óra robot után, este már nem marad erőm még edzeni is illetve csak vonattal tudnék közlekedni, ami főleg pénzben nem érné meg, nem járok. Mr. Aki viszont jár és tudnék vele járni. Fel is merült a kérdés bennem, miért ajánlotta fel? Azért mert ő jár, szereti, bír engem, tudja, hogy nem tudok mivel bejárni,stb. vagy még van valami plusz ok? Az is lehet, megint csak én agyalom túl és egyszerűen tényleg csak felajánlotta, hogy ha ő már amúgy is megy, akkor menjek vele. (amúgy lenne kedvem vagyis csak rám férne bőven az edzés, másrészt le kellene valahogy mondanom a tagságot,mert nem járok,de fizetni fizetem és ez a pénz jól jön bármi másra, most, hogy új albi, egyedülálló élet..) Ma Mr. Aki megemlítette,hogy "jaaaaaj ma még edzeni is menni..." de ennyi. :D Nem kérdezte, hogy megyek-e (a francba! :D ) Talán csak én nem csaptam le a labdát.Talán. Később volt még egy poénnak szánt beszólása, hogy olyan kövér vagyok, hogy nem lehet elférni tőlem, amire csak mosolyogtam ilyen "jól van gyerek" mosollyal. Talán itt kellett volna mondanom, hogy rám férne az edzés.. talán. Sokszor eldöntöm, hogy hagyom és visszaveszek, mégis csak foglalt, ebből csak balhé lenne meg szívás, szívfájdalom és társai. De nem én állítottam fel hozzá péntek este, kb rögtön, miután a férjem elrepült egy 2-3ezer km-rel arrébb. Khm... ezt az egész szitut (autózás meki késő estig kint maradás Mr. Akivel) elmeséltem egy haveromnak, mégis csak pasi, egy faj, jobban bele lát az agyba.. kiröhögött, hogy már megint mekkora szarba készülök bele lépni, majd közölte, hogy jól láttam a dolgokat, már akkor mikor egyedül állított fel hozzám, tudnom kellett volna biztosan, hogy mit akar. Haverom szerint ez még nincs lezárva.

Legalább magadat értsd.

Nehéz tisztán látni és döntést hozni, ha összezavarnak, ha egyszer ezt teszik, utána pedig az ellenkezőjét.
Múlt hétvégén jött itt volt, örültem is, de már akkor kezdett egyre nyílvánvalóbb lenni számomra, hogy tényleg nem illünk össze.
Ez a hétvége úgy indult, hogy nem fog jönni, ha jön is, nem tudja mikor.Ez nálam egyenlő a nem-mel.
Péntek késő d.u. nem fogadott hívás tőle (ez is különszámba megy, hogy ingyen hívhatna, de fel sem hív), visszahívtam és nagy lelkesen közli velem, hogy úton van hozzám! Örültem.
Jött is, itt volt 2napot, ami alatt beigazolódott, hogy ő nem engem és én nem őt keresem. A tény most még kicsit fáj, de amiket tett és mondott. Szerinte az, hogy én 25 évesen szingli vagyok... gáz! Nekem kapáltak és csak idősödöm és csak egyre reménytelenebb lesz a helyzetem. Nem is emlékszem milyen végkifejletet jósolt nekem, de semmi jót. Másik szitu.. fázott a kezem és odadugtam hozzá, reakciója 1 normális pasinak, az, hogy felmelegíti, a kezével mondjuk. Az övé: "Bazdmeg..! Ne ide dugd, dugd a lábaid közé!" ez így. Meg, hogy ne beszéljünk mindennap, mert az neki erőltetés... hát nálam meg rohadtul természetes, hogy ráírjak, és megkérdezzem hogy aludt, szép napot kívánjak vagy bárakármi! Ő pl nem is ír nekem, nagyon ritkán ír magától, ritkán is válaszol, pedig tudna. Amint eltelik a hétvége és kiteszi innen a lábát, vége, elvesztem őt az éterben is.
Felvázolta még azt is, hogy ő 35 éves koráig nem fog megházasodni, semmi gyerek ( szerinte egy gyerek ijesztő) és alig várja, hogy gyerekkori barátja kiköltözzön hozzá, minden 7végén csapatás lesz, a mi érdekes kapcsolatunk pedig ott ér véget tutira. Fel sem sorolom a többi hülyeségét, mert lenne még, mindezek mellett azért sokat mesélt és nevettem,de ez nem elég.
Be kell látnom, hogy nem is passzolunk egymáshoz, nem is ugyan azt akarjuk a másiktól, véget kell vetnem ennek, ami nem is lesz nehéz, csupán nem szabad írnom neki, ő am sem keres, ilyen egyszerű.
Ma este voltam olyan elvetemült és megkockáztattam, hátha ma még belefér és nem veszi erőltetésnek, kérdeztem, hogy minden rendben volt-e az úton hazafelé, úgy 10 perc múlva meg is kaptam az 1 szavas válaszát.. nem lehet vele beszélgetni, ha kérdezek is valamit, ami nem egy átlagos kérdés, kikerüli. Aztán egyre jobban bosszantott és feltettem a nagy kérdést, hogy tudja-e mit akar tőlem, mert egyszer agglegény életről áradozik nekem, de itt hagyja a cuccait, mert, hogy még jön... elvárja, hogy legyek kedves vele, de fordítva már ... Beindítottam a lavinát, először csak fel volt háborodva, hogy miért ilyen sürgős ezt nekem tudni, aztán már hazug voltam és állítólag nem az igazi arcomat mutatom. Igaz semmi konkrétat nem írt, hogy ezeket honnan veszi. :( Rosszul esett, hogy lehazugozott, mire fel? El kezdtem írni a véleményemet, de aztán csak annyit küldtem el, hogy neki nem rám van szüksége most és nekem sem ő rá, erre írt valamit, hogy nem érti. MIT nem ért!? Aztán nem írt már többet. Ennyi.
A jövő heti program, hogy nem fogom keresni és igyekszem megállni, hogy, ha jelentkezne és jönni akarna, akkor tudjam mondani, hogy hagyjuk, ne jöjjön. Az eszem tudja, hogy bár rossz és most is őrjítő, hogy megint üres a lakás, de nem konkrétan ő hiányzik, ha azt nézzük nem kedves velem hozzám, megbántott és észre sem vette.
Majd ez is elmúlik.

Csavarj még a csomón légyszi!

A Srác aki jelenleg, logikusan nézve a barátom most, nem változott semmit. Karácsony előtt szakított velem, azzal az indokkal, hogy megviselte a hosszú kapcsolata és nem áll kész komolyra, nem érez irántam semmit és sajnál, amiért én igen... aztán 1héttel ezelőtt megkeresett, itt volt hétvégén, itt hagyta a fogkeféjét, tusfürdőjét,én meg kezdtem örülni, hogy másodszorra már csak komolyan gondolja. Szóban nem hoztuk fel, de később chat-eltünk (mert az mennyivel "jobb") és érdeklődtem ebben a témában, hogy tudjam mire számíthatok, válasza: Ha nem probléma, akkor még ne erőltessük, hagyjuk alakulni. MÉG ne!? Tesó, másodszor kopogtatsz az ajtómon, jó lenne, ha most már meg tudnád mondani, miért jöttél! :( Hogy lehet egy kapcsolatot úgy indítani, hogy majd meglátjuk hogy alakul? Így nem merem beleélni magam, nem adom teljesen önmagamat, ez miatt nem is fog tudni megismerni igazán és szakít velem, mert azt hiszi csak "annyi" vagyok. Az is kiderült ma, hogy kicsit jobban kíváncsi a barátnőmre, mint kellene. Szarul esett. Nem gáz, csak akkor engem hagyjon!

Másik srác, a pénteki eset... oké ,elvoltunk kajálni, erre-arra, beszélgettünk és tényleg nem történt semmi,de mégis éreztem, hogy mintha közel állnánk hozzá. Szombaton nem kerestük egymást, bár lett volna pár kérdésem hozzá. Vasárnap este vettem csak észre a szombat esti (!) üzenetét, mert, hogy írt. Még, jó, hogy nem aznap este, mert kikészültem volna, hogy tudnék vele találkozni és megkérdezni, ami foglalkoztat, de közben ott volt nálam a (nem)barátom. Szóval Vasárnap este néztem egy nagyot, hogy írt. Ezek szerint jól éreztem, hogy nem csak nekem nem közömbös ő.

Egyiknél sem tudni mi lesz belőle. Egyenlőre nem látok tisztán.

Nem szabad, nem lehet, nem kell.

Nem hiszek a véletlenekben ( az emberek nem kérdeznek csak úgy, nem tesznek, mondanak dolgokat csak úgy), ennek mellékhatása, hogy erősen és sokat agyalok a "miértek"-en.

Ha csak az elmúlt 14 napot veszem listára: fent volt nálam 1 drogdíler, autótolvaj, fegyvercsempész a megtört szívével, aki egész éjjel állította, hogy ami történik hihetetlen, hogy én más vagyok, hogy maradjak mellette. Azóta se láttam, még csak az árnyékát sem. Kétszer írt, hogy jön, én vártam késő estig, hiába. Persze tudom, hogy jobb is, ennek úgysem lett volna értelme. (de komolyan még mai napig fáj picit a szívem érte) Nem szabad.

Másik eset, másik este, mással. Gyors üzi, hogy van- kedvem gyorskajáldába menni? Írtam végülis van, addig sem vagyok egyedül a lakásban. Feljött, arra számítottam, hogy hozza a fElEsÉgét is, izgultam is,hogy jó benyomást keltsek,stb. Feleség nem volt, oké, ő tudja. Felajánlotta, hogy összedobja nekem a TV asztalt (amit nem bántam, szerszámok híján nem kis feladat lett volna nekem), akkor már volt este 8 és megkérdezte, hogy most álljon neki vagy miután kajáltunk? Gyors kimatekoztam, hogy mire oda érünk eszünk vissza lesz vagy este 10, mire összeszereli ezt 11.. Mondtam dobjuk össze az asztalt most, úgy is lett. Utána valami olyat mondott, hogy nincs sok kedve már elmenni kajálni, maradhatnánk itt is, de ezt nem találtam helyes döntésnek és éhes is voltam, így mentünk. A 30 perc jól eltelt, eldumáltunk, annyira még nem ismerjük egymást, volt mit mondani. Aztán ettünk és indultunk is haza,ez a része el lett cseszve, mármint autóztunk 30 percet 2burgerért meg 1 csirkés szendvicsért!? De mindkettőnknek elég volt. Haza felé agyaltunk, hova tudnánk menni, hideg volt és esett is. Én úgy voltam vele, ha már "kimenője" van, én meg addig sem vagyok itthon egyedül, ne menjünk még haza. Megálltunk 1 autókereskedésnél, ahol ajjjj de gyönyörű autók voltak! :( Fájt a szívem értük, mikor lesz nekem hasonló is? Aztán mondta, hogy tud 1 helyet, de talán nem a legjobb az idő hozzá, kiderült én már jártam ott és tudom, hogy sötétben kb fel sem lehet oda menni, meg amúgy sem látni semmit, meg kicsit para is lett volna este az a hely, 1 régi várrom 1 magas dombon... megegyeztünk a mindenki "B" tervében a Rajna vízesésben, odaértünk ,erre ki sem volt világítva, máskor mindig ki van, így siettettem is az indulást, hideg volt esett sötét volt, ide én randizni szoktam járni... utána már tényleg haza indultunk, itt voltunk már, mikor mondta, hogy mutat 1 helyet, felmentünk egy nagyon magas dombra, ahonnan beláttuk nem csak a várost, de a környéken lévőeket is, tök szép volt, a nagy sötétségben 3-4 fénycsoport. Dumáltunk még munkáról, a hangfalakról a kocsiban, de én már agyban máshol jártam. Miért hívott el kajálni, miért engem, miért nem jöttünk utána egyből haza, miért álltunk meg a város felett a nagy semmi közepén!? Nem tudom, összezavart. Koncentráltam, hogy csak üljek, meg se mozduljak, főleg ne felé, ember, ha ott 1 félreérthető mozdulatot tettem volna, szerintem beindult volna valami, ismerem az ilyen szitukat. Aztán mikor kezdtünk kifogyni a témákból, mondtam, hogy nem akarom feltartani (pedig de) úgyh menjünk haza, kitett és mielőtt becsaptam volna az ajtót, utánam szólt, hogy ha keresném is, neh megemlítsem ezt a napot, hogy egyáltalán találkoztunk, ami persze nekem magától értetődik. Másnap úgy voltam vele, ha úgy alakul, hogy este nem lesz vendégem és én sem megyek sehova, írok neki valami ürüggyel, amiért át kell jönnie, de csak, hogy megkérdezzem, mi volt ez? Nem lehet.

Végül nem kellett írnom neki, szerencsére, talán jobb is, lehet most fájna a fejem mit tettem. Megtalált 1 másik srác (mert, hogy ezek csak így megtalálnak mostanában) akivel 3 hétvégén át boldogítottuk egymást, aztán ő közölte, hogy nem akar többet talizni velem, mert ő nem érez semmit engem meg sajnál, nem akar megbántani. Szarul esett, el is mentem boltba vodkáért, de ezek nem árultak semmi értelmeset.. később váltottunk pár szót, ki mikor megy haza Karácsonyra, mikor jön vissza.. aztán múlt héten rám írt, küldött 1 képet 1 kocsiról és kérdezte tetszik-e? Írtam,h jól néz ki igen... válasza: megvette, jó nagy, amilyet kértem. Csak pislogtam, mint hal a szatyorban! Aztán közölte, hogy ő bizony le fog most jönni hozzám, még nagyobbat néztem, nem igazán hittem neki, főleg aznap, mikor havazni kezdett. Jött, itt volt, olyan volt, mint "régen" nála... Ő is összezavart most, mi ez a 360 fokos fordulat? Állítólag hozott nekem papucsot,hogy,ha nála leszek legyen... meg itt hagyta a fogkeféjét, tusfürdőjét az ÉN fürdőmben, Tudjuk ez mit jelent. Az a baj, hogy kicsit már elcseszte nálam a dolgot ezzel a Karácsony előtti "szakítással", most meg elvárja, h úgy tegyek, mintha nem lett volna bunkó.Nem tudom, hogy akarom-e őt. Nem is igazán illünk össze, én szeretek segíteni embereknek, adni csak úgy, a gyerekeket,ő ezeket pl mind nem! :/ Majd meglátjuk, hogy alakul, ebben maradtunk.

A gázt nyomom, pedig a fékre kellene lépnem!

Tipikus: Mást diktál a szív és mást az ész,utóbbi a bölcs,előző meg... csak bajt idéz elő.
Több, mint másfél éve élek távol az otthontól és 3 hete már tényleg tényleg egyedül lakom, saját albérletben, ennyi idő alatt keményen bebizonyította nekem a Szeretethiány, hogy bizony ő az Úr a háznál. Így történhetett meg többek között (után) az is, ami tegnap:
Itt lakom 1 pici városban, időm még nem igen akadt ismerkedni. Álltam lent a ház előtt d.u. 5 körül, vártam 1 ismerőst pár bútordarabot hozott nekem csupa jó fejségből. Egész kellemes idő volt, királyság...felhívtam Mamit, csacsogtunk, mikoris előbukkant a semmiből 1 srác. Láttam nagyon akar valamit tudni, teló félretart, kérdezi németül, hogy ismerek-e egy Julia nevezetű nőt. Mondom nem, tényleg nem, épp előbb írtam, hogy ismerek kb 3 szomszédot. Részemről letudva, srác int,1perc múlva ismét kérdései vannak, most már angolul és veszem észre nem józan valamitől.. Hol lakom, hány éves vagyok, megyünk-e inni barátkozni.. Mondtam,h nem igazán érek erre rá, várok valakit, mire ő csak tovább erőltette, ami már nem tetszett.Ennek ellenére még szóba keveredtem vele, bár mit tudtam volna tenni!? Ki is derült hamar, hogy srác rossz bizniszben utazik, mint drogok meg talán még fegyverfélék is, autólopás, remélem utóbbiakkal már csak felvágni próbált. Itt már tényleg tudtam, hogy most kell leráznom,de odaért a "vendégem" és srác is maradt, még segített is, az mondjuk rendes volt tőle meg vicces.Ahogy haladtunk a lakásom fele a bútorokkal, leesett, hogy szép, hogy segít, de pont lerázni akartam erre most ajtóra pontosan tudni fogja hol lakom. "Szuper"! Ismét tele a kis lakásom szomszédokkal, mert ezek megjelennek, amint valamit hozok/hozatok fel! Oké, mindenki eltűnik, csak 1 valaki nem, srác.Finoman rácsuktam az ajtót, de nem tudok ilyen bunkó lenni emberekkel. Kopogtat, kinyitom, mondja, h legalább telószámot adjak, mondtam nincs telefonom, mire elnevette magát meg én is /szerintem itt bukott el minden/. /Vagy itt --->/ ELHÍVTAM magammal boltba! Nem is értem miért tettem!? Útközben "csak" 5x húztam fel az autók elől. Egyszerre volt idegesítő is meg vicces is. (Sajnáltam, mert elmesélte, hogy felesége lelépett a legjobb barátjával meg a kisfiával és azóta készen van és most is csak bolyongott az utcán nemjózanul, ez nem jó) Boltban sikerült leráznom, mert talált valami spanokat, igaz az egész várost ismeri, nem nehéz.. gyorsan sorba álltam,fizetek és húzok haza,aha... mire kasszához értem ő már lazán a falnak támaszkodva várt.És ez is! Le akartam rázni, mert nem akartam tőle semmit, totál idegen, de közben meg nevetnem kellett,h basszus már ott áll, hogy került oda!? :D Ismét ismerősökbe botlott,1 nénibe aki kiskora óta ismeri.Erre nekem mi jutott eszembe?? H megkérdezem ezt a nénit,h mit lehet tudni a srácról, mennyire veszélyes, kerüljem el nagy ívben? Persze nem kérdeztem, oké akkor maradunk az eredeti tervnél, lépés, amíg beszélget.Szedni kezdtem a lábamat, gondoltam a sötét parkolóban a kocsik között szem elöl téveszt.Már kiértem a parkolóból, mire egyszer csak mellémtoppant és megint csak nevetnem kellett, de közben pánikoltam, hogy itt már nem tudom h fogom lerázni. Bejöttem a lakásba, nagy nehezen kitereltem, kérte,h legalább adjam meg a számomat,adtam neki 1 papírt tollal, mondtam, h írja le a sajátját és majd, ha olyanom van, akkor hívom,belenyugodott és átment a szomszédba bulizni. Volt 1,5 óra nyugim, pakolgattam stb. Kopognak, van-e 10 percem rá? Ahhh... beengedtem,nem kellett volna tudom,de valamiért megtettem.Én csináltam tovább a dolgom,ő ült, nézett aztán megint bele kezdett, hogy ő ezt nem érti miért, de itt akar maradni velem, nem pedig a haverjaival lenni,tetszem neki,neki én kellek,stb. Persze szavát se hittem, minden 20 évesnek ezt nyomhatja..telt így az idő,végül itt maradt éjjelre is, de normális volt, miután mondtam, hogy ne számítson semmire, fel is hagyott a próbálkozással, helyette viszont annyi puszit kaptam, mint amennyit az összes exemtől összesen nem kaptam! Teljesen komolyan. És a durva, hogy aznap d.u. 5kor még próbáltam megszabadulni tőle, este 10kor meg már... reggelre meg teljesen elcsavarta az agyamat,persze mindig figyelmeztettem magam,h ebből se lesz semmi, sőt ebből nem is szabad! De egyszerűen úgy csókolt, hogy azt is elfelejtettem hogy hívnak, hol vagyok. Olyanokat mondott, de tényleg annyira komolyan, annyira el szerettem, mit szerettem, el akartam hinni, hogy így lesz, hogy tényleg azt akarja,h vele maradjak, hogy mindennap jönni fog. Az eszem persze folyton felpofozott, hogy egy olyan fiúval bármilyen kapcsolatot kialakítani, aki drogozik, drogot árul, bicskája van 13 éves kora óta ésatöbbi, hatalmas nagy butaság lenne. Bármikor jöhet érte a rendőrség -ezt ő is megmondta- és akkor aztán lenne szívfájdalom meg minden.Fuhh még belegondolni is borzasztó, hogy ő lenne a pasim és egyik este ránk rúgnák az ajtót és vinnék úgy ahogy van, kiszakítva a kezemből.
Ma dél körül haza ment, aztán meg ki tudja... valami autót hoztak el, de inkább nem kérdeztem rá, hogy ez most a kocsilopás szépen kifejezve? A d.u. még csak csak eltelt valahogy, á hazudok! 5 percenként jártam az ablakhoz, hátha meglátom, hogy jön, vagy ott áll, ahol tegnap megismertem. 5körül már minden bajom volt, sírtam, komolyan hiányzott és idegesített, hogy nem tudtam mi van vele és hogy hiányzik. Csak annyit tudtam, hogy mennem kell és biztos, hogy azért mentem ki az utcára, mert titkon azt reméltem belebotlok valahol.Végig sétáltam a városon, pedig rohadt hideg volt, felmentem 1 nagy dombra, ahonnan belátni szinte az egész környéket,sötét volt a templom kivilágítva, szép volt minden, csendes, de nekem folyt a könnyem és ordítani tudtam volna, hogy kijöjjön ami bennem van, ami egész nap majd szét tépett belülről és még nem múlt el....
Nem bírtam ki, este írtam neki egy sms-t, hogy jobban van-e, minden okés-e? Percekig nem jött a visszajelzés, hogy megkapta volna. Minden bajom volt. Talán nem jól adta meg a számát vagy direkt olyat adott, amin úgysem fogom elérni??? Aztán megjött a jelzés és hamarosan a válasz is, hogy m.társával melóhelyen vannak és örül h végre jelentkeztem! Voltak ott smiley-k is,de ez a telóm nem okos és így nem láttam miket biggyesztett oda, mindegy, most picit megnyugodtam, de azért még hiányzik.
(Azt mondta, bármi problémám van, megoldja és rámutatott az egyik majd a másik muszklijára én meg csak mosolyogtam és ráztam a fejemet.)

Miert kell mindig a kamu?

Ha lenne szivetek..

képek

Eper!!! Saját termés, saját kézzel szedve! :) Nyam nyam nyam.. :3

Hát ez meg itt egy 2014-es Bajnokok Ligája győztes csapat ágynemű szettje! ;) Hala Madrid!

Mint másnak a reggeli KV, cigi, nekem a Pöttyösrudi, szigorúan natúrban! Ilyet csak itthon tudok enni sajnos.

Pakoltam a polcot és ez a könyv nagyon régóta meg van nekünk, fekete fehér képek, de Provence az egyik álom nyaralás lenne számomra!
"Ízek, imák, szerelmek" c. film vagy pedig :
álomnyaralásom helyszíne

Itthon.

Így utólag belegondolva, nem biztos, hogy még egyszer belevágnék ebbe az utazásba. Megbízni egy vadidegen férfiben, hmm... néha nem vagyok normális vagyis merész vagyok, ami kockázatos.

12-13órát utaztam kocsiban, néha rám jött, hogy sétálnék egyet, mert hiába tudtam kinyújtani a lábamat, nem volt az igazi. Egyszer aludtam kicsit, de nem is volt alvás, mert végig hallottam mindent. Őszíntén szólva, nem akartam elaludni, nem mintha éberen meg tudtam volna akadályozni, ha épp elrabolni készülnek. De érdekelt is, hogy merre megyünk, hol tartunk, jobb volt fent lenni. A sofőrrel nem volt gáz, csak picit fura volt, nem ismerem milyen ember, de néha mikor viccesre fogtam a figurám,ő nem nevetett vagy még meg is kérdezte, hogy Miért mondtam azt.. na mindegy. Viszont le a kalappal előtte, ahogy levezette ezt a távot, kisebb dugók és nem kicsi autóforgalomban. Útközben aztán volt mit nézni! Románok,bulgárok,stb. kocsi full megpakolva, cigiztek 1000el... voltak egyedi autók is, főleg svájciaknak, mert ők megtehetik. Volt egy család, hátul utazott 1 kutyus, még mondtam is, hogy de aranyos, de fiúk mondták, hogy szabályosan ketrecben kellene utaznia, mert, ha hirtelen be kell fékezni, akkor a kutya már nem fog annyira aranyosan kinézni. Ebbe bele sem gondoltam és már haragudtam is a családra, hogy miért nem figyelnek a biztonságára. Fél2 felé értünk be Bécsbe, annyira szép volt, mintha New York-ban lettünk volna, magas épületek, minden kivilágítva, ha kell ha nem! Aztán M.o.,megálltunk pihenni,pisilni, sajnos a WC már elárulta,h itthon vagyunk: el volt dugulva, undorítóan nézett ki, szappan sem volt...pár órával előtte meg fotocellás ajtó nyilott előttem és 1 teljesen igényes mosdó fogadott, szóval fúú de nagy különbség van..
Reggel fél6-ra értem haza, kiszálltam, amíg szüleimet vártam, erre jött pár részeg,talán drogos fiatal a kisebbségből, Csütörtök reggel fél6kor! Minden normális ember akkor még alszik vagy már munkába készül, ezek meg... megláttam őket és csak megerősödött bennem, hogy erre én nem vágyom, egy ilyen környezetben élni, kössz nem! :(Később még a rendőrök is meglátogatták őket,"hatalmas" tiszteletet kaptak.
Szóval itthon vagyok, végre nem vagyok rosszul, mint utoljára,de... nincs meg az érzés, amit az elmúlt 4-5 hónapban éreztem kint Németben, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, a családommal, barátokkal, sétáljunk,stb. Hanem csak fekszem az ágyon, oké itthon vagyok, megismerem, mert itt nőttem fel,de ennyi. Első 5 nap az családlátogatással telt, meséléssel, nekem unalmas, mert én tudom mi történt :D Most kezd már több időm lenni, kicsit pakolgatni itthon, rendezni a papírokat, szanálni, stb.
Még van 2 hetem itthon, nem sok.

Gyere be gyorsan!

Este lett, be is sötetedett, värtam a hullocsillag hegyeket.
Kiälltam az udvarba, egy pokroccal magamat körbecsavarva.
Szememet az egboltra vetettem, az erdöböl nesz, zajok mellettem.
De nem feltem, csak kerestem, a szememmel egy csillagot.
hogy kivänjak, kicsit, nem nagyot.
De csak a repülök fenye villog, meg emlekek a fejemben,itt-ott.
Oriäsi az egbolt...Csillagok! Olyan  messze vagytok.

..es a pasik meg mindig k.va gäzak!

De tenyleg! Az összes ki van pattintva, mint valami Amerika kapitäny, egy kettön olyan V kivägäsu polo feszül, mintha elötte a kutyäja jätszott volna vele. A profiljuk meg vagy az arcukat mutatja rohadt közelröl, vagy apa/kamu kocsijät vagy az Adonisz/kamu hasizmukat. Hetvegente ha kell, ha nem buli, melo ältaläban valami kis keves fizikai munkät igenylö dolog,de valahonnan megis van penzük szolira, kondiberletre, kocsira, benzinre, bulizni,stb. Szövegük szinte ugyan az, beköszönnek, a haladok mär valami becenevet is adnak neked, megkerdezik, hogy vagy, de csak mert megis irni kellene meg valamit, ja es erröl mär eszükbe is jut mennyire sexinek talälnak biztos szomjas vagy, menjetek inni es, ha mär iszunk akkor...Ezt igy mind 2-3 perc alatt! Ha a välaszaid pedig nem tartoznak bele az Igen, Jo, Mehetünk, stb. szokategoriäba mär passzolva is vagy! De tenyleg. Nincs kecmec, akarsz idegennel talälkozni, bulizni, inni, felmenni hozzä vagy nem. Döntsd el 2 perc alatt.
Anyuek meg nem igy ismerkedtek. :(

Tavol lenni, erösnek maradni, kitartani.

Aki önszäntäbol vagy räkenyszerülve, de tävol van a szeretteitöl, mindegy milyen jo helye van, olyan jo nem tud lenni, mint az igazi otthona. Szeretek itt elni Nemetorszägban,a levegö friss es päräsabb, toväbb van fent a nap, igy este 8 utän meg mindig vilägos van, az emberek barätsägosak, idegen köszön az idegennek, gyönyörü a täj, persze egy idö utän valakinek lehet unalmas az ällando Alpok hegyeit lätni! Annyiszor fotoztam mär le, mert meg akarom osztani a többiekkel,amit lätok, mert annyira erdekes es gyönyörü: ällok kint az udvaron, vakit a nap, elnezek a tävolba, lätom a kek Alpokat es a csucsokon havat! Pedig mär Mäjus vege van! Ami mär kevesbe lenyügözö az az etelek ize! 9 honapja vagyok itt, ennyi idö utän mär hozzä szokhatna a szäm a helyi izekhez,de nem megy! Van amikor napokig nem kivänok semmit enni, persze aztän eszek,mert enni muszäj. Hiztam is, a merleg szerint! De en a levegöre fogom, tenyleg! :D Van valami terfogatnövelö hatäsa, ezert is olyan terebelyesek a nemetek! :P Ami szinten häträny, hogy haza kell jutni, valahogy valamivel, valakivel nem kis összegert! Ezt a reszet nem szeretem es nem is fogom. Repülövel a legegyszerübb,de most nem tehetem meg, hogy azzal menjek, mert, ha itt akarok maradni meg, minden euro-mra szükseg lesz, hogy egyedül elboldoguljak. Interneten talältam egy csoportot ahol föleg magänyszemelyek hirdetik ki, mikor, merre megy haza Magyarorszägra! En meg 1etlen 1 embert talältam,aki nem megy a fövärosba, hanem Pecs fele,ami nekem mär eleg! 1 het mulva ilyenkor mär lassan huzhatom is a cipömet, foghatom a böröndömet es indulhatok a 1,5 oräs vonat utra es, ha nem keveredek el sehol, akkor a celban värni fog 1 idegen ember, akiben most kenytelen vagyok megbizni es elindulunk haza, 12 ora! El sem tudom kepzelni 12 orän ät miröl fogunk dumälni!? Remelem jo arc, azt sem bänom most, ha az a beszelös fajta, legaläbb nem alszik be a volän mögött! Aztän 2,5 het otthon, tudom mennyire semmire nem eleg, de legaläbb most mär szep idö van, Karäcsonykor azert mäs volt, beteg is lettem, remelem most nem leszek! Izgulok!

Stop.

Szeretek egyedül lenni. Ez baj?
Szeretek egyedül lenni es gondolkozni, agyalgatni, hallani a sajät hangomat. Nem vagyok az a rohanos tipus, semmiben, mert nem ertem meg mire jo. Miert jo bärmit is gyorsan veghez vinni? Hogy lehet akkor äterezni a lenyeget, megelni es ätelni!? Elö kell kesziteni az idöt, hogy szepen tudjuk fogadni ami jön, hogy legyen idönk räöszpontositani, tudatositani magunkban, felkeszülni rä. Aztän mikor megerkezik, tudjuk elvezni es ne akarjunk mindent azonnal, egyszerre, itt is idö kell, ahogy a vegen es, mikor megy, mikor bucsuzik,mert minden veget er egyszer.Elavul, elkopik, elillan,elhervad, kiszärad,meghal.Nekünk pedig le kell zärni, az elejetöl äträgni, ertelmezni, amit kaptunk vagy veszitettünk a dologgal, elfogadni es bucsut venni.Ne tegyük gyorsan, mert kesöbb mindig vissza-visszajön hozzänk az a szemely, az az erzes, az az illat...
Tehät ne pattanj ki az ägybol, kicsit meg feküdj, nyitogasd a szemed, idd lassan a reggeli kakaodat, rägd meg 30szor a szendvicsedet, de föleg szeress szepen es lassan, hogy sokäig tartson es minel kesöbb kelljen bucsut venned.

Öröm es boldogsäg!

De csak azert, mert hosszu, honapokig tarto benäzäsomnak köszönhetöen nem tudtam belepni a sajät blogomba, ezidäig! :D Miutän letrehoztam egy "gugl plussz" fiokot (azt is miert..) valahogy az összes többi fiokommal kapcsolatot teremtett,ide is mäsik email cimmel akart belepni,na mindegy is! Pedig nem szoktam ennyire elveszni a technika teren... Vissza kell neznem, mit irtam ki magambol utoljära aztän folytatäs!

A tenyek.

Sok mindenre, ha nem mindenre igaz, hogy, amig az ember nincs benne abba a bizonyos elethelyzetbe vagy, amig nem csinälja, csak beszel rola, addig csak homälyos elkepzelesei, erzesei lehetnek az adott dologrol. Na igy vagyok en is.Lassan hat (6) honapja elek 1 csaläddal es a szülök helyett nevelem a gyereket.Ennyi idö kellett mire leesett, mire összeällt a kep, hogy mi is folyik itt.Hogy ez a munka miröl is szol. Gyereknevelesröl, a szülök nelkül ill. helyettük. Teljesen ugy erzem, mintha lenne egy 17honapos fiam.Reggeltöl estig.En megyek fel erte, mikor felebredt es akkor a legaranyosabb, mikor mär äll velem szemben, pedig a szobäban sötet van, szinte semmit nem lätni, de ö mär tudja, hogy kit kell värni es, hogy jönni is fog. Szeretem benne, hogy minden reggel mosollyal kezd,de tenyleg. :) Egeszen mig ät nem kerül a pelenkäzo asztalra, ott kisebb harcok szoktak folyni, ha nyerek 5 perc, ha ö nyer 10perc. Felnött fejjel nem tudom mär megerteni, mit nem ert azon, hogy ha hagyja magät, akkor elöbb szabadul! :) Reggeli... most mär egyedül akar enni, de az ut, amit a kanäl/villa megtesz a gyerekszäjig, neha sokäig tart, nagyon nagyon sokäig. De szoktunk täncolni közben. Jätek. Amikor jätszani probälok vele, legtöbbször nem erdekli vagy elveszi, ami a kezemben van, ritka az, amikor ketten jätszunk. El kezdtem reszletezni, pedig nem akartam,csak a lenyeget. Ez a kis fiu nem beszeli a nyelvemet, en nem beszelem az övet (jo beszelem mär egy kicsit), de mikor az arcomba bujik, felkeretözik, puszit ad vagy csak odabujik, akkor tudom, hogy szeret, megertette, hogy ö most velem van, en vagyok neki. Mikor kesö d.u., este a szülei haza ernek, van, hogy nem s foglalkozik velük. A szüleivel, akik hetköznap estenkent vele vannak 1-2 orät, de akkor is közben vagy vacsorät föznek vagy mobiloznak, aztän leteszik az ägyäba, de nem azert, mert a kicsi älmos, hanem mert ök färadtak hozzä. Hetvegen szinte ugyanez a napirend, etetes-altatäs. Nekem pedig fel ev elteltevel egyre inkäbb szemet szurt, hogy is van ez. A gyerek kell, mert miota ember az ember, a csaläd igy nez ki, a nö egy idö utän gyereket akar vagy nem akar,de akkor is lesz,mert kell. De nem baj, mert simän megbiznak egy idegenben, aki meg a nyelvet sem beszeli,de aranyosnak tünik, majd ö felneveli a gyereket, aztän mire önelläto lesz, addigra mär nem kell dada es tädäääm van 1 gyerekük, aki felnött, miközben ök dolgoztak, pihentek,stb. Abban biztos vagyok, ha lesz gyerekem, azt nem mäs fogja felnevelni, mert en akarom lätni minden "elsö"-jet.
Szoval igen, egyre inkäbb värom, hogy leteljen az az 1 ev,de csak ez miatt, hogy ne kelljen lätnom, ahogy nem nevelik.Persze tudom, hogy ez meg igy lesz itt evekig, mindig jön majd egy uj läny, akit a kisgyereknek meg kell szoknia, el kell fogadnia es ez fäj. Az is, hogy räm sem fog emlekezni, mert meg kicsi es lesznek utänam meg päran biztos.
Ugyhogy ebböl tanulsäg pl. az, hogy vagy dolgozz vagy nevelj gyereket,de akkor fel kell adnod magad.Erte.

2013.

Ez az ev volt a Kigyo eve a kinai horoszkop szerint.En kigyo vagyok es nem tudom, csak ezert meselem be magamnak, mint azt, hogy az ember eleteben 7 evente törtenik valami nagy jelentös vältozäs, vagy amugy is megtörtentek volna ezek a dolgok: megismertem egy embert, aki ert hozzäm,tud kezelni engem mindenkor. Munkahelyet vältottam, kiköltöztem Nemeto.-ba.Ezek a legfontosabbak voltak, persze tudnek több kisebb eletesemenyt is irni (bölcsessegfog mütet,repülövel utazäs...) Igazäbol az utobbi 4-5 honapban elegge magamra voltam szorulva, sok mindent egyedül kellett megoldanom,amihez bätorsäg kellett es az, hogy elhittem, hogy meg tudom csinälni,mert meg kell, mert nincs mäs välasztäsom.
Neha rossz egyedül, mert alapban nem jo egymagad lenni.De arra gondolok, hogy ez most nagyon az eleje, ez ilyenkor termeszetes.Aztän idövel jobb lesz, lesznek könnyebb menetek is.

Volt Karácsony.De engem nem érdekelt különösebben, hiszen végre itthon voltam. Számomra ez volt az ünnep legfontosabb ajándéka.
Apropó: életem első repülőgéppel való utazása! Csak nem hagyom ki! Nos, én nagyon vártam és nem volt rossz, nem volt fül-orrdugulás, rázkódás és önjelölt merénylők sem (pedig a 1,5 óra alatt láttam összefüggést 3-4 ember között). Sajnos 40 perces késéssel indultunk és örökkévalóságnak tűnt, míg a pályán tologattak minket és végre felszálltunk!Ami nagyon gyors volt, egyszer csak hopp már el is rugaszkodtunk a talajtól, emelkedtünk, egy darabig még látni lehetett városokat, de felhős volt nagyon.Bécsbe érve esélyem nem volt sietni a le ill buszra szállással,aztán a terminálban már többen futni kezdtek, gondoltam, hogy nem helyi glamour napok vannak, így én is rohanni kezdtem.Vicces mert épp ettől az átszállástól féltem, de a körülmények nem hagytak időt agyalni az útvonalon, minden adta magát.Természetesen a beszálló kapum egy nagyon hosszú folyosó legvégén volt, mire odaértem, már nem engedtek felszállni (igazából a 40 perces késés miatt).Pánikba esni se volt időm, mert odaért még 3 magyar,enyémhez hasonló problémákkal. Hozzájuk verődtem, info pult, német nyelv.. szerencsénkre kerítettek nekünk 1 transzfert, így hamarosan el is indultunk Bp.-re kisbusszal, egy mexikói bandavezér kinézetű sofőrrel. (Ismeritek a Nancy ül a fűben c sorozatot, abból a Gillermot? :D ) Ferihegy. Oké, 1,5 órával azelőtt voltam már reptéren, de nekem még mindig nem átlátható teljesen a rendszer, info pult keresés, bőrönd keresés, swiss iroda keresés, falon vlmi telefon keresés, nő keresés, jegyzőkönyv, jah mert, hogy a bőröndöm Bécsben maradt ugye.Közben hív a megrendelt kisbusz sofőrje,még szerencse, hogy pont ott álltam, ahol ő bejött. Kellett várni még 1 idősebb nőre meg 1 fiatal srácra, így indultunk haza. Útközben életstory mesélés, nem bántam, csak tudtam volna aludni na :D Haza érkezésem titkosítása és lakás kulcs hiányában, felhívtam tesómat, hogy amúgy mit csinál éppen. Mondta, hogy Tv-zik... mondtam, hogy az jó, akkor jöjjön le elém úgy 10 perc múlva.:D Pár perc "Mi!?!? Most ne szivass!" jött, aztán csak lejött és én tényleg ott voltam. Hosszú lenne leírni, de végülis mindenkit sikerült meglepnem, senki nem lett rosszul.
2 hete itthon vagyok, de ma éreztem először, hogy tényleg tényleg itthon vagyok.Holnap az utolsó napom van itthon, aztán szombaton indulok vissza.Ennyi volt.Tudtam,hogy rövid lesz,de megélni rosszabb. Hétfőtől vár a korán kelés, gyerek etetés, pelenkázás, német nyelv. Persze várom is, mert van egy célom és az utat végig kell járni érte és persze jó helyem van, ami nagyon fontos.
Wiedersehen! ;-)

nemet nyelv(tan) = ferfiak(-nak a Nök)

Mert egyik nap ugy erzem, ez a nyelv nem is olyan nehez, hät megy ez! Mäsik nap meg totäl käosz, mi van, ezt nem ertem, most ez miert igy van irva!? Teljesen, mint a Nöknek a Ferfiak es forditva, mikor mär biztosak vagyunk benne, hogy ertjük mit miert ugy tesznek, akkor borul minden a kutba! De. Nem adom fel!
Elkezdtem itt a "faluvärosban" (en hivom igy, mert hivatalosan väros, mint a szülövärosom is,de annyira nincs semmi itt (mozi,diszko pl.) hogy inkäbb falu) nemet tanfolyamra järni. Mivel reggeltöl estig egy 1.5 eves kisgyerekkel logok, igy egyreszt csak este van idöm magamra, mäsreszt Ian meg nem beszel,de,ha beszelne is, nem hiszem, hogy el tudnä nekem magyaräzni ezt a csudälatos nyelvtant! Sajnos remenyeim es värakozäsaim kudarcba fulladtak több okbol:
-Senkivel nem tudtam megismerkedni, mivel mindenki ugy esik be orära -gondolom munkäbol, mäsik värosbol- a tanitäsi ora alatt meg nem beszelgetünk, közben nincs szünet, utäna meg mär este 8 van, mindenki örül, hogy vegre mehet haza, pihi van. Annyiban hazudok, hogy megismertem egy magyar nöt (anyukäm lehetne) de minden jo szändekom ellenere, barätsägtalan, bizalmatlan, de, ami talän a legzavarobb, hogy orän folyton szerepelni akar, mindenhez van hozzäfüzni valoja, kijavit engem is (engem,aki 1 eve kezdtem el magamtol nemetet tanulni) meg kijavitja a szotärat is! :D Ö, aki amugy nemetet tanult az iskoläban, csak nem most volt,de akkor is elönyben van.
-15alkalom, heti 1x 1.5 ora valljuk be nem sok, mär csak 1-2 ora es vege. Sajnos semmi olyan nyelvtanit nem tanultunk, amit en mär ne tanultam volna eddig. Ami uj az a szavak. Räadäsul mi vagyunk a halado csoport, akkor mi lehet a kezdöben!? Neha annyira könnyü, egyertelmü, dedos feladatot kapunk, hogy 5 perc alatt vegzek vele aztän csak ülök. "Kedvencem" mikor mindenkinek mäs-mäs kerdese van, mindenki felteszi, megbeszelik, amugy ezek is mind alap dolgok! Ilyenkor kinomban mär csak nevetek, räzom a fejem es bämulok kifele.(Ja!Es elmegy vele 15 ertekes perc.)
Ugyhogy most nagy feladatom talälni valakit, lehetöleg itt a faluvärosban, akinek van ideje, türelme elmagyaräzni nekem a nyelvtant, gyakorolni, beszelni.Persze nem ingyen, de nagy összegeket se värjon a kis au-pair-es fizetesemböl. :/ Sajnos semmi hirdetö portält nem talältam, igy ismerösökön keresztül ill. plakätolässal probälok eredmenyt produkälni.
Los! ;)

Utolso pär meter!

Vagy inkäbb ora, nap eeeees indulok haza! Vegre! Negy es fel honap utän ujra magyar földön leszek,a szülövärosomban, a lakäsunkban, a szobämban, ahol felnöttem, az emberekkel, akiket szeretek es szeretnek. Az utobbi reggeleken mär 6-7orakor felebredek es keptelen vagyok visszaaludni, mert tele van a fejem elintezni valokkal, gondolatokkal. 2 hetet leszek otthon, de mär most tudom, hogy ennyi nem lesz eleg es kicsit felek is, hogy nehezebb lesz otthagyni öket megint. Värom nagyon a repülest es annak ellenere, hogy December van es a gepem reggel 07:40kor indul, remenykedem, hogy szep lesz a kilätäs. Föleg, ha nem is ablak melle sikerül ülnöm! :D Ami inkäbb aggaszt, az az ätszälläs majd Becsben, hogy egyedül is elboldogulok majd egy idegen környezetben vagy segitseget kell kernem es azt vajon meg fogom-e erteni!? Mindenki azt mondja, hogy a repüles jo meg szep es repteren eleg egyertelmüen feliratozva vannak az iränyok,stb. Hät remelem. Eleg, ha csak en izgulok, ezert nem is mondtam meg otthon väro csalädomnak, hogy elöbb erek haza, mint azt ök tudjäk, igy aznap mindenki vegzi a 7köznapi dolgait, mit sem sejtve, hogy en valahol Zürich-Becs-Budapest felett szällok eppen, aztän hazaerek es mindenki megnyugszik, miutän mini szivrohamot kapott a lätvänyomtol. Mondjuk ez a mondat nem vicces, ha belegondolok, hogy a mamämnak problemäja van a szivevel, de majd gyorsan oldom a sokkot. Olyan aranyosak amugy a nagyszüleim telefonban, mindig megjegyeznek valamit rolam, valami emleket, hogy en voltam, aki mindig ment hozzäjuk vagy segitett valamiben,stb. Es az "en" kiskutyäm, mär akkora! :) 3-4honapos volt, mikor eljöttem, azota nagyon megnöhetett, talän meg sem fog ismerni a kis bolond krokodilbakkecske! :D (Remelem a fogai mär nem olyan tühegyesek!) Mäzlim van, hogy az itteni "csalädomtol" ezt kaptam karäcsonyi ajändekkent,de ugy gondoltäk, hogy elöször vagyok tävol ilyen sokat a szüleimtöl, Karäcsony is lesz. Most mär 2 csalädom is van. Neha belegondolok, hogy mikor majd innen is elmegyek, akkor mär ök is hiänyozni fognak, meg a kis ördög is :) Mert tud nagyon aranyos is lenni, csak bär lenne idösebb mär! :D
Izgulok! Izgulok! Izgulok! *_*

A regi nota.

Sajnos en olyan vagyok, hogy dolgok, törtenesek,kepek nagyon bele tudnak mäszni a lelkembe, aztän csak napokig agyalok rajta, hogy ki a hibäs, miert,stb. Több, mint 3 honapja vagyok tävol a csalädomtol,a szeretett szemelyektöl. Az internetnek köszönhetöen, na meg a telefonnak, mindig hallok felölük es en is jelt adok magamrol. Szüleimmel beerem Vnaponkent 1 Skype hivässal meg hetköznap 1 2telefonhivässal. Igazäbol nincs mit meselnem, nekik sincs, dolgoznak,eldegelnek. Ami mär bänt,az a sajät testverem, u.testvereim,regi barätaim erdeklödesenek hiänya. Mindig en vagyok az,aki räjuk ir, hogy ugyan irjanak mär pär sort magukrol.Mert öszinten erdekel, különben nem is irnek nekik. Aztän irnak vagy nem,vagy csak pär nap mulva. Magyarul lofasz nekem, le vagyok ejtve,ennyi.
Emlekszem közülük hänyan "jajgattak", hogy egyedül kijövök Nemeto.-ba, mennyire fogok majd hiänyozni, jelentkezzek gyakran blablabla. Ugy lätszik ez az official szöveg. :( Legszivesebben elejük ällnek,egy kis ideig neznek a szemükbe es löknek rajtuk 1 nagyot,hogy majd hätra esnenek! Hogy erezzek, hogy fäj.Nekem,nem nekik. Valoszinü ez sem erdekelne öket.
Ezen csak en bosszankodom, örlödöm.Nem kellene,mert ök sem teszik.
4het mulva haza indulok.

Mikor megvan.

Szerintem minden egeszseges pärkapcsolatnak az az egyik legnagyobb titka, hogy a felek a legjobb barätai egymäsnak.Szinte mindent tudnak a mäsikrol, el tudnak beszelgetni bärmiröl,bärmikor.Szerencses vagyok, mert en ismerek egy ilyen szemelyt es jo erzes es kell az ilyen barät a mai vilägba. Most is 1000 km tävol van, de mindennap chatelünk, ö tartja a szavät. A baj azzal van, hogy ö szeret, nem tudom mennyire, de, hogy jobban, mint en öt az biztos. Szoval erzelmileg nem vagyunk egy szinten, nem is voltunk. En soha nem ereztem, hogy szerelmes lennek bele, mert minden megvolt/megvan köztünk, tenyleg, mint könyvnek a borito, autonak a kerek, ugy passzolunk egymäs szemelyisegehez, de az az egy, az a szikra az belölem hiänyzik es ez baj.Vagyis nem lenne baj, ha ö is csak barätkent tekintene räm. Igy pedig nekem sokszor van büntudatom. Nem szeretek vele erröl beszelni, mert az olyan lenne, mintha azt mondanäm "Azert meg barätok maradunk, ugye!?"-ez szar. Nem is tudom, ö hogy tud engem ilyen kitartoan szeretni, mär, ha szeret. Pont az ilyen pasik erdemelnek meg, hogy vegül beteljesüljön a kivänsäguk. De, ha nem vagyok szerelmes, az nem eleg, hogy csak szeretem, mint embert, mint barätot, mert ettöl meg nem ö... nem is tudom befejezni ezt a mondatot. Ki ö?
Felek is, mert ha hagyom öt elveszni mellölem, valoszinü nem talälok meg egy ilyen megertö embert es meg fogom bänni, lehet eletem vegeig bänni fogom. De szerelem nelkül hogyan csinäljam? :(
Utälom ezt a helyzetet mär 8 honapja lassan!